Elhangzó szöveg: A könyvet igaz barátnak mondja a közmondás. A jó politikai könyv iránytű is. Segíti az eligazítást agy bonyolult világ viszonyai között. Érthető, ha ott van a munkahelyeken és az iskolákban is. [Diákok szinkron]: "- Mik a tapasztalataid a megjelent könyvek népszerűsítéséről, eladásáról az osztályotokban? - Hát most a történelemből tulajdonképpen a jelenkort vesszük és ezzel a Kossuth könyvek nagyon megsegítenek minket. Történelemből például a Lenin műveknél minkor tanultuk az alkotmányt foglalkoztunk vele. Kommunista kiáltvány szintén nagy példányszámban fogytak el. - Nálatok Ildikó mi a tapasztalatod? - Mi osztályunkban főleg a lexikonok fogynak és ezek nagyon hasznosak, hiszen például az Idegen szavak és kifejezések szótára vagy a Világtörténelmi enciklopédia vagy a tudományos lexikonok, a tananyagban is segítenek." A háboru után született nemzedékeknek mindez tananyag az idősebb korosztályoknak személyesen megélt történelem. Négy évtizeddel ezelőtt keletről nyugatra vonult a front és egymás után szabadultak fel a magyar falvak és városok. Új élet sarjadt Szegeden is, a munka megindulásáról a mindennapok szervezéséről szóltak a rendeletek. S már november első napjaiban ebben a Kígyó utcai házban a szellem táplálékáról is gondoskodtak. Az illegalitásból kilépő kommunisták könyvet adtak a kézbe, olyan könyvet, amelyet hosszú időn át száműzött a hivatalos Magyarország. Az ország felszabadult területein páratlan gyorsasággal állt helyre a rend. A tömegek élni tudtak a szabadsággal. A küzdelem és az áldozat nem volt hiábavaló, s egy sorsfordulót élő ország szerény névjegyeként jelennek meg az első könyvek. Párhuzamosan érkeztek a háború és az új élet híradásai, folyt a véres és az áldozatos küzdelem. Közben a Szikra kiadványok politikáról, történelemről, a világról, a Szovjetunióról, nemzeti nagyjaink valódi arcáról szólnak. Nemsokára már a fővárosban jelennek meg ezek a könyvek alig ülték el a harcok füstfelhői Budapest felett. [Székely Andorné szerkesztő, szinkron]: "Hát a Szikra, most Kossuth, nyomdában kezdtünk dolgozni, de hamarosan kaptuk ezt az épületet a Rózsa utcába. Hát az egész város még fagyoskodott romokba volt, éhezett. Hát mi is nagy nehezen kaptunk valami bablevest. Akkor hallottuk, hogy a Gyufagyárba már paprikás csirkét esznek, mert ők tudtak gyufáért a parasztoknál cserélni csirkét, de a mi politikai brosúránkért a parasztok nem adtak. Egy orosz közmondás szerint úgy lehet legjobban dolgozni, ha az embernek meleg a lába, hideg a feje és üres a hasa. Akkor még egy könyvkiadó sem működött, csak a mienk, úgyhogy a grafomániás bolondok is hozzánk jöttek. Például velem közölte egy Esveiler Erzsébet nevű írónő, hogy van egy ifjúsági regénye a Horthyról, de ha érdekel bennünket szívesen átdolgozza Rákosi Mátyásra. Ugyancsak a kezdeti úgynevezett hőskorhoz tartozik a Magyar Könyvbarátok Kultúregyesülete. Ezt a könyvbarát mozgalmat a Tamás Aladár kezdeményezte, ő szervezte, nagyon érdekes mozgalom volt." [Tamás Aladár igazgató 1946-53, szinkron]: "Huszonöt évnek a mulasztásait pótolni, megjelentetni azokat a könyveket elsősorban, amelyek nem jelenhettek meg abban az időben Magyarországon, és ellátni a marxista-leninista irodalomnak azokkal az elsősorban fontos könyveivel, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a szellemi romokat eltakarítsuk Magyarországon megjelentettük Martin Andersen Nexö, Gorkij, Egon Erwin Kisch, Anna Seghers könyvét, akiket alig-alig ismertek Magyarországon. A magyar írókat magunk köré gyűjtöttük és először a magyar könyvkiadás történetében nem ezrekben jelentettük meg egy-egy könyvet, hanem tizezrekben és a szerző maga sem akarta elhinni, hogy ilyen nagy példányszámban elfogynak a könyvei. Elfogytak. Vidéki városokban sorban rendeztük a Szikra könyvnapokat. Debrecenben egyik könyvsátornál egy öreg néni jelent meg és azt mondotta az ott árusítónak, annyit hallok erről beszélni, adjanak már egy könyvet nekem tőle, hadd lássam meg, ki volt ez a Marx. Az országban igenis jelképnek tartom, kellett tudni, hogy ki volt az a Marx, ki volt az a Lenin, ki volt az a Gorkij, ki volt az a Solohov. 1950 tájt megvonták a Szikrától a Szépirodalmi könyvek kiadásának a jogát. Az volt az álláspont, hogy a Szikra kizárólag a marxizmus-leninizmus klasszikusainak a kiadására szorítkozzék. E mellett természetesen mi kiadtuk a Bebel, Kautsky, Plehanov műveit is és így teljes egészében olvashatta a magyar közönség ennek a vitának a kétoldalú megvilágítását. Később azonban ez a kiadás is szűkült. A kiadásstratégiából kiadási taktika lett és bizonyos kiadási témáknak a megvalósítására kellett szorítkoznunk." Vas Henrik közvetlenül egy nehéz műtét után vállalta a visszaemlékezést. [Vass Henrik történész, igazgató 1956-60, szinkron]: "Vitathatatlan, hogy a pártkiadó tevékenységére rányomták a bélyegét 1956 előtt azok a torzulások, amelyek a magyar dolgozók pártja tevékenységét is jellemezték. Ez természetes és érthető is. A politikai kiadó mindenkor szerves részét képezi a párt tevékenységének, szorosan a párt irányítása mellett működik. Számos brosúra látott napvilágot, amelyek úgy mondhatni, hogy a szabadnép korabeli vezércikkeinek a hangulatát, gondolatait, szellemét sugalmazták." Az ellenforradalom 1956 őszén a nemzeti jelszavak mögött sok mindennel kimutatta igazi arcát. Azzal is, hogy Budapest utcáin kigyúltak a fasizmusra emlékeztető könyvmáglyák. [Vass Henrik szinkron]: "Az ellenforradalom leverése után már úgy november 10-e körül jelentkeztem Nógrádi Sándornál, aki akkoriban egy bizottság élén a propagandamunkát irányította és kértem a kiadói munka megindításának az engedélyezését. A legfontosabb teendői közé tartozott azoknak a kiadványoknak a megjelentetése, melyek magyarázatot adtak az ellenforradalom okaira, történelmi előzményeire, amelyek eligazítást nyújtottak abban, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak melyek azok az alapelvei, amelyekre építve a konszolidációt megkezdte és folytathatja Magyarországon. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a pártélet, a politikai élet, a társadalmi élet minden területén megújhodást jelentett a magyar nép történetében." A politikai könyv elválaszthatatlan a politikától. A ma olvasója a jelenkor legfontosabb kérdéseire várja a választ. Változott a kiadói program és változott a könyvek forgatójának, kézbe vevőjének igénye is. [Riporter, vásárló szinkron]: "- Milyen ma egy jó politikai könyv? - Őszinte és pontos, és az se baj, hogyha sikerkönyv lesz belőle." [Nonn György a Kossuth kiadó igazgatója, szinkron]: "Csak ez nem olyan könnyű. Mer az igazság nem fekszik az utcán. Azt föl kell tárni. Van keserű igazság is és bizony vannak emberek is, akik nem akarják a keserű igazságot tudomásul venni és nekünk ezek között is kell terjesztenünk a mi műveinket. Különösen az utóbbi időben nagyon fontosak gazdasági témájú kiadványaink. A közvélemény ismeri, hogy milyen nagy és nehéz feladatok előtt áll országunk gazdasága." [Vásárló szinkron]: "Mindenképpen az az elvárásunk, hogy segítsen eligazodni korunk és a múltkor történelmi eseményeibe, másrészt viszont segítsen tájékozódni a jelenlegi események követésébe, problémáik megoldásába." [Nonn György szinkron]: "A mai magyar társadalom osztályairól szólnak kiadványaink rétegeiről, ez osztályok, rétegek érdekeiről, az érdekek egyeztetéséről, egyszóval azt a mozgást akarjuk bemutatni, ami társadalmunkban végbemegy." [Vásárló szinkron]: "Ne a kész tényeket tudjuk meg a könyvekből, hanem az esetleges gondjainkat, problémáinkat, hol követtünk el hibákat, mik voltak azok, milyen úton-módon lehetséges azoknak a kijavítása." [Nonn György szinkron]: "Nem lehet szocialista demokráciáról beszélni egy olyan társadalomban, amelynek tagjai nem ismerik magát a társadalmat, az országot, a gazdasági kulturális és egyéb gondokat, bajokat, lehetőségeket." A könyveknek is megvan a maguk sorsa. A politikai könyvé az, hogy érzékenyen tükrözze a társadalmi folyamatokat, helyes és hiteles útmutatást adva.

Kivonatos leírás: