Elhangzó szöveg: Egy emlékév utolsó képe. A nemesmedvesi véset azt hirdeti, hogy a magyarországi csaták százkilencvenhárom napja után, itt a nyugati határszélen fejeződött be négy évtizede hazánk teljes felszabadulása. A harang mindannyiunkért szól, a száznegyvenezer hősi halált halt szovjet katonáért és azért, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Az évfordulón nevezetes társa mellett, újabb harang szólalhatott meg. A Jenei Tibor-Oborzil Edit művész házaspár a falunak ajándékozta világszabadalomnak számító, hasítékolt alumíniumharangjuk egy példányát. Még mindig a harangok, amelyek ezen a tavaszon a Budai várba mentek. A Tavaszi Fesztivál egyik látványossága volt az alumíniumharang-variációk szabadtéri bemutatója. A kiállított tárgyakhoz ezúttal szabad volt hozzányúlni is, a szakértők pedig megállapíthatták, hogy a hagyományos bronzötvényekhez képest könnyebbek, olcsóbbak, egyedibbek és harmadidő alatt elkészíthetők az alumíniumharangok. A hajdani háborúkban a konduló érc gyakran öltötte ágyú formáját, de az alumíniumharang csak a béke szolgálatára alkalmas. Jelképnek is illő, hogy Kósa Gábor: Pax '85 kompozíciójával történt a bemutatkozás. A Tavaszi Fesztivált joggal mondják a kiállítások évadjának. Az Angliában élő és alkotó Roboz Zsuzsi festőművész ezúttal műveinek tárlatával látogatott haza. [Bányász Rezső szinkron]: "Rajzai és festményei is arról tanúskodnak, hogy portréiról nem csak az igaz emberi szépség ragyog, hanem tisztán előtűnnek a mélyen ülő jellemvonások is." Így mutatta be a művészt, a megnyitón mondott szavaival, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. [Bányász Rezső szinkron]: "S van-e csodálni való azon, hogy azok, akiket meg fest, megrajzol zömükben a színház, a film, a zene, a balett csodálatos világának emberei. A légiesen magasba szökellő, a nehézségi erőt legyőzni látszó, egymásba fonódó gyönyörű ifjú testek látványa talán ezernyi formában ihlette meg Roboz Zsuzsi művészetét. Valósággal együtt élt a világhírű koreográfussokkal, szólótáncosokkal, balerinákkal, karaktertáncosokkal. Szénrajzai, litográfiái nemcsak szerte Angliában vonzották a legigényesebb kiállítótermek közönségét és műértő vásárlóit, hanem önálló kiállításokon kerültek bemutatásra Párizsban, Brüsszelben New Yorkban és a világ számos más pontján." Ez a kiállítás, sok magyar motívummal is, New Yorkból érkezett. [Drecin József szinkron]: "Hazájától távol élő, művészetében mégis sugárzóan magyar festővel Győry Eszterrel ismerkedhetnek meg ezen a tárlaton. E képeken a gyermekkor szükségszerűen átszűrt élményeinek látásán és látásán keresztül a távolban élő művészt szívünkbe markoló, a magyarsághoz kötődő erős érzelemvilág ragad meg bennünket." Drecin József művelődésügyi államtitkár jellemezte így Győry Eszter művészetet és munkásságát. [Drecin József szinkron]: "Reális álomvilág ez. Tele barátságos, segítőkész figurákkal, egymást ölelő, támogató alakokkal, szorosan egymáshoz simuló házakkal, átsuhanó angyalokkal, az absztrakció magas fokán, gondolati tartalommal és a mesterségtudás teljes birtokában. Akár keményebb a kompozíció sugallata, akár a kedves, bájos, ironikus mondanivaló lágyabb érzelmeket kelt bennünk, mindig érezzük a tiszta szándékot, hogy a művész jobbik énünkre kíván hatni. Érezzük a humánumot, az életbölcsességet, az önmagához, barátokhoz saját népéhez való hűséget." A művésznő a budapesti kiállításon bemutatott képeket a Nemzeti Színház építésének javára ajánlotta fel. Ezen a tavaszon fesztiválváros lett Sopron is, az érdekes rendezvények még inkább turista közelbe kerülhettek a határszélen. A műemlékegyüttesek megifjodva és megszépülve várták a vendégeket és végre az időjárás is szebbik oldalát mutatta. A városi Bemutatóteremben Tagyi Zoltán, Balogh Sándor és Kopcsányi Ottó közös kiállítása aratott megérdemelt sikert. A három iparművész formatervezett lakberendezési tárgyaival, ötvösmunkáival, fali plasztikáival és textilgrafikáival állt az ízlésnevelés, egy harmonikus belső téralakítás szolgálatába. A tárgyak művészete bizonyára sok ötletet és ösztönzést adott a látogatóknak. Melocco Miklós szobrászművész három alkotását, valóban széles témaváltozatokkal, szintén Sopronban állítottak ki. Az sem panaszkodhatott a látnivaló hiányára, aki két kiállítás vagy múzeum között, a soproni utcákon sétált végig. A városban, amely már eddig is nem kevés hazai és nemzetközi elismerést kapott, úgy látszik, mindig van új a híres tornyok alatt. Az úticél ezúttal kétszeresen is figyelmet érdemel. A híres soproni Lábasház adott otthont a fotóművészet immár klasszikus alakjának számító, magyar származású André Kertész életműveknek bemutatásához. Fényképezőgépének lencséje olyan arcokat, figurákat örökít meg, amelyek mögött ott sejlenek a kibomló emberi sorsok. Ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk, legalábbis az André Kertész kínálta tükörben. A mindig kíváncsi és mindig a lényegre törő objektív elől nehéz kitérni. Itt a városban pedig, amely keretet ad kiállításához, alighanem sok kedves modell akadna. Nem kevés kocsi, főként magyar és osztrák rendszámmal keres parkolóhelyet a Festőterem közelében. Itt Vankóné Dudás Juli, a nemrégen elhunyt galgamácsai népművész emléke előtt tisztelegnek. Maga Kodály tanár úr is biztatta, hogy kutassa fel a Galga-vidék szerteágazó, gazdag népművészetét. Itt élte a falusi asszonyok sorsát és itt festette vásznait gyönyörűségül az utókornak. A teleobjektív, fotós kifejezéssel lövésre készen, a jelennek szegeződik. Negyvenkilenc ország, nyolcszázötven fotoriporterének ötezer képéből készült az a válogatás, amelyet a World Press Photo kiállításon mutattak be a Pataky Művelődési Központban. Aki a biztonságot szereti, a virágot is nézi. Katonák, harcok, országokat perzselő lángok, a Távol-Kelettől az afrikai kontinensen át a kicsiny Grenadáig. Fájdalom, rettenet, szenvedés, amely a talán csak szenzációt vagy különlegességet kereső fényképpel is felrázza, sokkolhatja a nézőt. Drámák és tragédiák képekben, amelyek közül többet a sajtó fotó Oscar-díjára, az Aranyszemre is érdemesnek tartottak. S újabb képek, amelyekhez igazán nem kell kommentár. Íme, egy képes ötven év, mármint korkülönbségben az új párnál. A gépek és kezelőik az idén sem pihennek. Remélhetőleg a következő kiállítás anyagában több lesz a derültebb árnyalat.

Kivonatos leírás: