Elhangzó szöveg: "Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fügyül, bogárkarika forog a lámpa körül." [Bene Béla, középiskolai tanár, szinkron]: "Az előítéletek, azok egy érdekes részét képezik az emberek életének és természetesen a nagy családosokkal kapcsolatban, ezt az ember érzékenyen tapasztalja, kollégákkal, járókelőkkel, szomszédokkal kapcsolatban. Hát általában az szokott előjönni, hogy bizonyos primitívséggel hozzák kapcsolatba a sok gyereket és egyáltalában azt, hogy az ember többet vállal. Na, most itt is van egy olyan kérdés, amit a másik fél nem ért. Tudni illik, általában az emberek anyagi oldalról közelítik meg ezt a kérdést, mert ez a legegyszerűbb. És nem értik, hogy lehetséges az, hogy az ember nyolc személyt ellát egy vagy két fizetésből. A mi esetünkben például körülbelül 16 ezer forintból nyolc ember él. De ha ezt az ember leosztja nyolccal, akkor rögtön nem érti azt, hogy miért csinálja. Itt természetesen hiányoznak olyan kapcsolatok az ember életében, amikre én azt szoktam mondani, hogy a természetes emberi életet élő ember megért. (…) A mi esetünkben ezt az értetlenséget még az is fokozza, hogy négy saját gyerek után vállaltuk két állami gondozott gyereknek a nevelését. Sokan megkérdezik, hogy előbb vállaltuk-e az állami gondozott gyerekeket és utána születtek-e a sajátok, és amikor hát mondjuk, hogy fordított az eset, akkor általában nem kérdeznek többet, mert ez valahogy mellbe vágja őket. Értetlenül állnak, mi indokolta akkor, hogy mi nem saját gyerekeket neveljünk, plusz a mi gyerekünk után. [Bene Béla felesége szinkron]: "Én úgy érzem, hogy az élet alapjába véve ajándék, legnagyobb ajándék a földön és ezért nem csak tovább adni kell, hanem a meglévőt megőrizni is. A megőrzés az sokkal nagyobb áldozatot követel, mert az embernek más a saját gyerekét felnevelni, mint a más gyerekét. De ezt az utóbbit is nagyon fontosnak tartom, különösen azért, mert nagyon sok az elhagyott gyerek, akik család nélkül, szülők nélkül nőnek fel, különösen őneki volt ez nagy alakítása, mert nagyon sok mindent meg kellett vele osztani. Nem ő lett az egyetlen lány a családban és mindenképpen ráhárult, hogy Pirivel mindent megosztott. Nagyon szépen csinálta és a nehéz órákban is, amikor a babáit, a pipereszereit, a teljes intim dolgait osztotta meg, látszott, hogy vívódott. Tudni illik, ezt egy életen át kell vállalni, ez nem olyan, mint egy nagy feladat, amit megcsinálunk, ezt egy életen át, ezt nem lehet visszamondani. A fiúknak a Peti, talán ha szabad így mondanom, azért is szerettük volna, hogy a másik fiú, ők is nagyon szépen csinálják. Nekik már nem jelent olyan érzelmi feszültséget, a nagy korkülönbség miatt. Inkább, bennük a kitartás az, ami most erősödni fog. Mert először nagyon érdekes levinni a térre, és birkózni meg labdázni, meg mesélni, de ez minden nap már nem érdekes." [Bene Béla, középiskolai tanár, szinkron]: "Úgy gondolom, hogy ennek az egész kérdésnek, hogy az ember családon belül tanítsa meg a gyerekeket a családi életre, ennek nemcsak a mi esetünkben van nagy jelentősége, hanem minden családban. Hiszen ma nagyon sok problémát hallunk az iskolákban abból kifolyólag, hogy a gyerekek az idejüknek a zömét másutt töltik, nem látnak otthon közvetlen példát, hogy hogy kell élni, hogy kell egymásnak segíteni, mit jelent az, hogy áldozatot vállalni. Ezen nagyon sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehetne segíteni a saját gyakorlatomban osztályfőnöki órán, vagy más beszélgetések során. A gyerekeket megpróbálom egy kicsit jobban megismertetni a saját életünkkel, tehát őket is behozom ebbe a lakásba és eltölthetnek itt havonta egy-két estét. Amikor látják azt, hogy milyen körülmények között él a tanáruk, nem, mint hogyha különösebb példát szeretnék nekik mutatni, hanem egyszerűen lássanak valamit életközelből. Kellene az oktatásban a családi életre való nevelésnek is helyet kapni! De nem csak úgy, hogy egy-két órát, vagy a gyermekek szexuális nevelésével elintézni ezt a kérdést, hanem igen is tudatosan felkészíteni a gyerekeket arra, hogy családjuk lesz. És hogy lesz házastársuk, és egy házastársat, hogy kell megismerni, mert ennek is titka van, hogy kell kiválasztani, tehát mi az a pont, amikor az ember azt mondja, hogy igen is téged vállallak, és hosszú időre vállallak, nem pedig hát próbáljuk meg, és aztán majd meglátjuk, hogy mi következik. Aztán amikor a két ember vállalta az életet, akkor hogyan kell a gyerekeket várni, vállalni. Mit jelent az, hogy az ember több gyereket vállal vagy pedig milyen esetben vagy, hogy hogyan kell az egész családtervezést az embernek megoldani. Ezek mind olyan kérdések, amikről hallanak a gyerekek és vannak is bizonyos közös fogalmaik, de tulajdonképpen őket tudatosan nem készítik föl." [Bene Béla felesége szinkron]: "Szóval én úgy érzem, hogy mi a lelki háttért biztosítjuk nekik ahhoz, hogy az életet alapvetően tiszteljék, mint ahogy nekünk biztosítják a lelki háttért a barátaink, mert egymaga nem áll meg, senki sem sziget." [Bene Béla szinkron]: "Van az emberben olyan, hogy ne legyen az az érzése az én gyerekeimnek, hogy ők sokkal kevesebbek. És hát itt jött be tulajdonképpen a számítógép, mint megmentő. Egy rokonunk külföldön dolgozik, aki nagyvonalúan megajándékozta a családot egy számítógéppel. Nagy kedvük van a megismerésére, szakkörre járnak és hát még talán valami haszna is lesz idővel, hogyha." [Bene Béla felesége szinkron]: "És az a lényeges, hogy nincs hozzá magnó, tehát nem játszanak vele. Hanem meg kell tanulni a basic nyelvet, és meg kell tanulni programozni. Tehát én szerintem ez olyan alapvető dolog ma, mint az úszás. Hiszen ők már végsősoron a jövő század gyerekei lesznek. [Bene Béla szinkron]: "Az este folyamán beszéljük meg a következő napoknak a programjait, tényleg egy ilyen kis parlament van az asztal körül. Nap, mint nap megtanulják a gyerekek azt, hogy igen is el kell mondani egymásnak azokat a legapróbb dolgokat is, amik velünk történtek. Tehát nem szabad, hogy az ember magába tartsa a napközbeni tüskéit vagy félreértéseit, tehát az életnek a megosztása az asztal körül, nemcsak az étel formájában, tehát nem csak az ételnek a szétosztása formájában történik meg, hanem az örömeinknek és a gondjainknak a megosztása is megtörténik, és én azt hiszem, hogy az életnek valamiképpen a lényege e körül van."

Kivonatos leírás: