Elhangzó szöveg: Vannak dolgaink, amiket szeretünk, számontartunk és vannak, amiket szinte észre sem veszünk pedig személyes életünknek elválaszthatatlan részei. Hiszen mindennapi tárgyaink egyúttal mindennapi társaink. Az iparművészet, amely már nevéből következően is ipari, művészeti, sőt gazdasági tényező, szebbé kellemesebbé varázsolhatja környezetünket. A munkahelyen, otthonunkban, a köztereken vele és benne élünk. [Korda István az Iparművészeti Vállalat igazgatója, szinkron]: "Gyakran esünk abba a hibába, hogy misztifikáljuk az iparművészeti tevékenységet és azt gondoljuk, hogy az alkotás az valami átlagember számára felfoghatatlan belső folyamat. A másik véglet pedig azt mondjuk, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni. Felmerültek a fejlődés során az utóbbi évtizedekben korszerű társadalmi igények. Az életmód változott, az emberek ízlése megváltozott és mind ezekre művészeknek reagálniuk, válaszolniuk kellett, ha úgy tetszik egy kihívást kapott a művésztársadalom és az ezzel foglalkozó gazdasági szervezetek, vállalatok is. Így az Iparművészeti Vállalat is. A művész valami módon a saját egyéni művészi programjának megvalósítása mellett össze tudja ezt egyeztetni, harmonizálja a társadalmi gazdasági élet változásaival. Mind az egyedi tárgynak, a kézművességnek, mind a "szériális" sorozat termékeknek megvan a környezetünkben a megfelelő szerepe. Egymást kiegészítik, sőt a műszaki technikai fejlődéssel együtt megnőtt a jelentősége azoknak a tárgyaknak, amelyek valamiféle személyiséget, egyéniséget sugallanak. Valami módon a környezetünknek megadják azokat a sajátos ízeit, egyéni hangulatát, ami feloldhatják a technikának, a műszaki életnek a XX. századdal együtt járó monotóniáját, unalmát, zavarait. Az Iparművészeti Vállalat, amelyik egy év óta az Idea nevet vette föl, mint márkavédjegyet, immáron 30 év óta működik és munkássága végigkíséri a magyar fejlődést. A vállalatnak egyszerre kell, mint gazdasági szervezetnek teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyek a gazdasági szabályozókból adódnak, amelyek mondanom sem kell, hogy ránk vonatkozóan is egyre keményebbek. A versenyben a vállalatnak meg kell találnia azokat a módszereket, amiben anélkül, hogy minőségi követelményeit alább adná, anélkül, hogy megalkuvásra késztetné önmagát, megtalálja a helyet és továbbra is eredményesen tevékenykedjen. A legfontosabb a piaci versenyben, úgy állja meg a helyét, ha tervezői gondolat a minőség, a szállítási fegyelem, tehát mindazok az összetevő tényezők együtt vannak, amelyekkel esetleg egy nem művészeti alapindíttatású vállalat nem rendelkezik. A másik iránya a dolgoknak, amely a gazdasági szemlélettel sok esetben kijátszható, és vannak ilyen viták, amelyek úgy érzékelik, hogy a művészeti szempont, az ellentétes a gazdasági szemponttal. Egyszerre féltenek bennünket az arisztokratizmustól és a kommersziálódástól. A mai magyar fejlődésben az iparművészet, ami hangsúlyozottan egy alkalmazott műfaj, bár nálunk keveredik a képzőművész és iparművész feladatának és szerepének a megítélésében az elhatárolódás és hogy végül is kinek mi a feladata. De végül is azt állítjuk, hogy az iparművész feladata az, hogy a társadalmi igényekre fogalmazza meg a tervezői programját. Akkor ebben a vállalat világosan el tudja foglalni a helyét. Az elmúlt években felgyorsult az a kontroll, amely termékeink felülvizsgálatát végeztette el velünk. Itt megvizsgáltuk termékeinknek a piaci, esztétikai értékét, fogadtatását és ebben az évben hajtotta végre a vállalat a legnagyobb termékváltását, termékeinek 80%-át újította meg. Támaszkodunk a magyar iparművészet szellemi tartalékjaira, a magyar iparművészek képessége a záloga annak, hogy ez a fejlesztés megfelelő színvonalú legyen, inspirálni kell őket, hogy ebben az innovációs gondolkodásban a tervezői magatartás is változzék meg, mert egy másik tévhitet is el kell oszlatnom, amikor azt gondoljuk, hogy a magyar iparművészek túlnyomó része ugye milliomos, meggazdagszik a tevékenységénél. Ez éppolyan tisztes foglalkozás, mint bármelyik Magyarországon." [Sarkantyu Judit keramikus művész, szinkron]: "73-ban végeztem az Iparművészeti Főiskolán és azonnal az Iparművészeti Vállalat kerámia üzeméhez kerültem tervezőnek. Itt 6 évig készítettem használati és díszedényeknek a prototípusait. Ez egy nagyon komoly technológiai iskola volt. Minden induló keramikusnak, amikor műhelyt rendez be, nagy nehézség beinvesztálni kemencét, helységet. Én 80-ban jutottam el először oda, hogy tárgyakat vigyek a zsűribe és megpróbáljam az Iparművészeti Vállalaton keresztül forgalmazni a munkáimat. 81-ben mertem újra visszakanyarodni a figurális kerámia témaköréhez. Számomra a kiállítások nagyon fontosak. Mindig nagyon nagy ugrásokat jelentenek, lépéseket és az Iparművészeti Vállalatnak köszönhető évente egy kiállítás. 83-ban a vári iparművészeti boltban, 84-ben Balatonfüreden és az idén megint a vári boltban volt kiállításom." [Korda István az Iparművészeti Vállalat igazgatója, szinkron]: "Ez egy iparvállalat is, hiszen a legnagyobb feladat az volt, hogy az eddigi szerepeket megtisztítsuk, minden termelési szféra a megfelelő helyen működjék. Tehát az egyéni, egyedi kisszériás tárgyakat valóban a műtermek, a műhelyek hozzák létre, a művészek keze nyomát fedezzük fel rajta, egyénisége közvetlenül jelenjen meg! Több, mint ezer magyar iparművész dolgozik otthon műtermeiben, műhelyeiben, akiknek a munkáját a zsűrik bírálják el a vállalat zsűritermében." [Zsüri szinkron]: "- Ez a legjobb tárgy, ez itt egy véletlen hiba. Ez is girbegurba, de következetesen és tisztán. - Milyen szériába akarja csinálni? - Én azt hiszem, hogy a négy tárgy közül a három az amatőrségen innen van. Ez formailag nagyon rossz. - Ezt érzem legteljesebbnek, és mint kompozíciót kiegyensúlyozott, ezekkel összevetve. [Korda István az Iparművészeti Vállalat igazgatója, szinkron]: "Az itt elfogadott munkákat ajánljuk ki kereskedelmi partnereinknek. Elsősorban az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok Vállalat galériáinak, másodsorban a nagy belkereskedelmi partnereknek, országos kereskedelmi vállalatainknak." [Édl Román, a DOMUS Áruház igazgatója, szinkron]: "1983-ban nyitottuk meg a Domus Áruház II. emeletén az iparművészeti shopot. Az Iparművészeti Vállalattal közös elhatározásban, közös kockázatvállalással és természetesen a kölcsönös előnyök reményében. Ez alatt a rövid idő alatt is kiderült, hogy a lakberendezési tárgyak végül is rokonságban vannak egymással, emiatt harmonizálniuk kell ezen a kis területen. Ez az egység megvalósult, hiszen a tárgyak csak ezáltal válhattak igazából a lakás díszévé." [Korda István az Iparművészeti Vállalat igazgatója, szinkron]: "Az Iparművészeti Vállalat 1985 őszén a Pesti Vigadóban bemutatta az utóbbi évek legfrissebb iparművészeti alkotásait, azzal a céllal, hogy megfoghatóvá tegye a törekvéseit. Áttekintést adjon a látogatók számára arról az útról, amire az utóbbi években rálépett. Ez a kiállítás szerves része a Művészeti Alap kiállítás politikájának, amiben a legkiválóbb művészek kísérletező kedvétől a klasszikus, idősebb művésznemzedék érett életmű bemutatójáig terjed. Hiszünk abban, hogy a gazdasági fejlesztés a termelés, a kereskedelem, a piac eredményei mind egyirányban hatnak. A művészeti tartalommal együtt végül is alkalmassá teszik az iparművészetet arra, hogy betöltse szerepét a környezetkultúrában, a tudatformálásban és mindannyiunk, az Önök számára a környezetünket, a lakásunkat, az otthonunkat, a munkahelyünket kellemesebbé, emberi léptékűvé tegye."

Kivonatos leírás: