Elhangzó szöveg: Egy alig ötszáz lakosú település Veszprém megyében, ez Pusztamiske. A hetvenes években lélekszáma rohamosan apadt, mind több portát kezdett ki az idő, az a veszély fenyegetett, hogy az elnéptelenedett Gyűrűfű sorsára jut. Azután más hírek keltek szárnyra és néha egy fecske is csinál tavaszt. Egy jó ötlet, sok-sok dobás, a végén pedig telitalálat. Történt ugyanis, hogy a falu egyik szülötte, Réfi Tihamér újra visszatért falujába, ahol bérbe vette és ismét megnyitotta a bezárt korcsmát. De nem elégedett meg a vendégek szomjának oltásával, hanem elhatározta, hogy agy valóban kézzelfogható ötlettel fellendíti Pusztamiske életét. Az udvaron tekepályát létesített és többhónapos, országos versenyt hirdetett, első díjként egy vámkezelt japán autóval. Az idén már harmadízben rendezik meg a nagy vetélkedőt, érzékelhető erkölcsi és anyagi sikerrel. Erre mondják, hogy forintos ötlet. Nemcsak a vállalkozó szellemű korcsmáros találta meg számítását, hanem környezete is. Réfi Tihamér, akit a Népfront községi titkárának választottak, bevételének tisztes részét a falu javára ajánlotta fel. A pénz, ami nem volt kevés, hozzásegítette az egészséges ivóvíz biztosításához, az omló házak helyét fokozatosan új épületek vették át és eltűnőben vannak az annyi bosszúságot okozó kátyúsáros földutak is. Az új játszótér szinte jelképe annak, hogy nem lesz gond Pusztamiske jövőjével, de az elődök tiszteletének jegyében teljesült az a kívánság is, hogy rendbe tegyék az elhanyagolt temetőt. A díjak reménye és a kellemes szenvedély mellett ezek a dobások közösségi érdeket is szolgálnak. A forintos ötleteknek mindenütt van talaja. A Balatonfelvidéken is, ahol nem élnek könnyű időket a szőlőtermelő gazdaságok. Hol túl sok a csapadék, hol túl kevés. Hol szinte eladhatatlanul nagy mennyiségű bor érik a hordókban, hol pedig, mint az idén is, sovány a tőkék hozama. Vagyis nem elég bort inni, vizet is kell prédikálni és ennek alapját találták meg Kékkúton, az ásványvíz forrásoknál. A kékkúti víz kiváló tulajdonságait már a rómaiak is felfedezték s messze földre szállították innen Pannóniából. Kapós árucikk napjainkban is. A kékkútiak, ennek a felismerésnek jegyében, gazdasági társulásban, palackozó üzemet létesítettek. A fáradhatatlan gépek egymás után töltik tele az üvegpalackokat. A "kékkúti", jellegzetes ruhájában, egyre népszerűbb a hazai fogyasztók körében. De sikeres exporttermék is. A mai világpiaci feltételek között tizenkétszer nagyobb hasznot hoz a legjobb badacsonyinál. Az NSZK-ba, Kanadába, de még Hongkongba is indulnak szállítmányok s a következő esztendőre egymillió dolláros kivitelt remélnek. A verseny során, hiszen a kékkúti nincs egyedül a piacon, a külalak sem hanyagolható el. Fontos az ízléses csomagolás. A műanyag palackok jól bírják a hosszú utazást, könnyűek, praktikusak. Nagy gondot fordítanak a minőségi ellenőrzésre, ez szolgálja a márka igazi védelmét. Az exportbevételért meg kell dolgozni, de érdemes. A vízminőségek megóvására szerződést kötöttek a környező szövetkezetekkel, gazdaságokkal, hogy egyáltalán nem vagy csupán egész kis mértékben használnak vegyszereket. A környezetkímélés kölcsönösen előnyös, a kékkútiak ugyanis ingyen látják el vízzel a szomszédos falvakat. Szegény ember vízzel főz, ám egy jó dobás, és a víz is pénzt fial. De a pénzből mind nagyobb hányadot visz el a dráguló energia, az egyre növekvő energia-számla. A múlt évtizedben bekövetkezett világgazdasági korszakváltás hatásai a terebélyesedő energiaköltségeken is lemérhetők, a háztartásban éppúgy, mint az országos főkönyvekben. Ezen a téren különösen szükség lehet minden jó dobásra, forintos ötletre. A szerénynek tűnő kezdeményezésekre is, hiszen sok kicsi sokra megy. Az észak-magyarországi Encs határában jó száz esztendővel ezelőtt sebesfolyású csatornát vezettek ki a Hernádból, hogy azzal működtessék a vízimalmokat. A molnárok kései nemzedékei haladtak a korral, turbinákat állítottak be, áramot is termeltek. Ezt a hagyományt nemrégiben felújította a tiszapalkonyai hőerőmű szakembereinek lelkes csapata, Blaskovics Gyula főmérnök vezetésével. Az egyik lebontásra ítélt malomban törpe vízierőművet szereltek és gazdasági munkaközösségük még határokon túli partnert is talált a svéd Flygt turbinagyártó cég személyében. A szerény kezdettel mind a hazai szakértők, mind a külföldi vendégek elégedettek. Az első félév során a kis erőmű ötvenötezer kilowatt áramot adott a központi hálózatba. A hasonló módon előállított energia már hatezer háztartás fogyasztását lenne képes fedezni s kár lenne az encsi csatornánál megállni. A törpe erőmű sok figyelemreméltó, szakmai tapasztalattal szolgált, természetesen adódhatnak viták is. A lényeges mégiscsak az, hogy viszonylag olcsón, elfogadható költséggel energiát termelnek, és a műszerek elmozdulnak. Jelzik, valami történt. Jó ötletek és jó forintok. Ezekből soha sem lehet elég. A pénz kerülhet perselyekbe is, igaz ezeknek az alkalmatosságoknak megpillantása aligha jelent meglepetést. Egy kicsit megállt az idő. A ma már deresedő halántékú felnőttek ugyanilyen perselyekbe rejtették megtakarított zsebpénzüket és jobbára ugyanezekkel a játékokkal játszottak. Pedig a játék, lásd a Lego-gyár sikersztoriját, vagy a mi bűvös kockánk példáját és számos más hasonló esetet, világszerte milliárdos üzlet. Csakhogy gyorsaság, képzelőerő és időben történő termékszerkezet váltás szükséges, anélkül, hogy ezt pisztollyal kényszerítenék ki. A Lemezárugyárban ezt ismerték fel, amikor a közelmúltban, a Generalimpex külkereskedelmi vállalat közreműködésével, megállapodást kötöttek az NSZK-beli Nordland Technik céggel. Az indulás a kisvasutakhoz szükséges váltók és sínek összeszerelését jelenti, s ha mindkét részről beválik a számítás, a szemafor zöldre válthat a további együttműködést illetően is. Az elképzelésekben szereplő újabb szerződések módot nyújthatnának vasúti kocsik, szerelvények, fémépítő készletek gyártására a Lemezárugyár győri egységében. Ezek az új játékok később a hazai boltokban is megvásárolhatók lennének, s mindez semmiképpen sem lenne gyerekjáték. A próbák biztatóak, s az ilyen kísérletekben alighanem sokan szívesen részt vennének a legifjabb korosztályoktól a már említett, deresedő halántékú nemzedékekig. Mit is lehetne kívánni, mint bátor sínre tett ötleteket. Pusztamicskén közben az utolsó dobások, az utolsó gurítások következnek. Vajon ki lesz a győztes, hiszen hívogatóan kelleti magát a lakókocsi és a japán gépkocsi? A még egy utolsó erőfeszítés még egy utolsó jó dobás és Kum József ajkai vájár megnyerte a nagy pusztamiskei teke-olimpiát. Igaz, ezt a győzelmet sem adták ingyen, a bajnok négy hónapon keresztül majd százezer forintot költött el a siker reményében. Végül is megérte, de hát nem mindenki nyert. A vesztesek is nyertesekké váltak azonban, mert jó volt játszani, sportolni, titkon bízni az első díj megszerzésében. S a forintos ötlet forintjai sem mentek veszendőbe, miután ebből a pénzből alapozzák meg a településen az idős emberek napközi otthonát. Réfi Tihamér kétszeresen is örülhetett, mint korcsmáros, elvégre üzletember is, s mint Népfront titkár. Szerencsére a jó példa is ragadós, bizonyítja ez a másutt látott plakát. Csak hát mindenütt a teke sem üdvözít, mindig valami újat kell kitalálni!

Kivonatos leírás: