Elhangzó szöveg: Varsó. Város, amely maradéktalanul magáénak érzi Chopint. Kávéházban, koncertteremben, rádiószignálban naponta szól a "zongora poétája". Szólt akkor is, amikor a második világháborúban, a németek betiltották muzsikáját, akkor is, amikor a tegnapi válság kevés időt hagyott a gyönyörködésre elbűvölő akkordjaiban. A zeneköltő kultuszát akkor lehet igazán érezni a lengyel fővárosban, ha a Chopin verseny napjait éli. A világ zenei eseményeinek sorában is jelentős verseny, amely maga is mutat valamit abból a folyamatból, amit oly sok keserűség után, társadalmi megbékélésnek és javuló ellátásnak neveznek. [Riporter, Robert Morawski szinkron]: "- Voltál már a zongoraversenyen? - Igen voltam! Ebben az évben van a 11. Frédéric Chopin zongoraverseny, és én ott voltam eddig mindegyik fordulón. Mit tudsz Chopin életéről? Chopin 1810-ben született Żelazowa Wolában, ahol szülőháza ma múzeum. Párizsban halt meg 1849-ben, 39 évet élt." [Józef Jachimczak plébános, szinkron]: "A Szent Kereszt Templomban a Chopin oszlop előtt állunk. Chopin szívét végrendelete értelmében 1880-ban hozták haza szülőföldjére. A felirat a szentírásból való: Ahol a szívem, ott a kincsem. És tisztelői, mint látjuk, koszorút helyeznek itt el, bizonyítván, hogy e szív továbbra is dobog." [Riporter, Shizue Sono, Japán, szinkron]: "- Varsóban, Chopin szülőhelyén zongorázni nagy érzés lehet egy távoli ország fiataljának? - Egész más itt játszani a zene géniuszának darabjait. A város a miliő, kivált az óváros sajátos hatással van a muzsikusra, legalábbis én így éreztem. Itt másként szól Chopin muzsikája, mint bárhol a világon." A filmriporter érzékeli, hogy lassan-lassan rossz emlékek maradnak csupán azokról az esztendőkről, amikor válságok újabb válságokat szültek. Mára ismét nyugodt kép fogadja a látogatót a városban. A társadalmi megegyezés egyik apró jele volt a kultúrpolitika mostani "nyitása" is, a Chopin verseny szép koncertsorozata, amely az eredményhirdetést követő sajtótájékoztatóval ért véget, ahol a verseny első helyezettje a szovjet Stanislav Bunin a következőket mondotta [szinkron]: "Ezen a nemzetközi versenyen én csak azt játszottam, amit éreztem. Elmondhatom, hogy azzal a pillanattal, hogy az első díjat megkaptam, nem fejezem be a munkámat Chopin műveivel, éppen ellenkezőleg, egyre mélyrehatóbban fogom tanulmányozni őket."

Kivonatos leírás: