Elhangzó szöveg: [Dr. Hegedűs Csaba szinkron]: "Az életemben, amikor a pályámon a csúcsra kerültem akkor egy súlyos autóbaleset után én is bizonyos ideig mozgássérültté váltam. Akkor is és azóta is nagyon érdekel a mozgássérültek problémája, érdekel orvosi, társadalmi, gazdasági oldalról. Az elkövetkezendőkben ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni, hogy jelen pillanatban hazánkban milyen a helyzetük a mozgássérülteknek, milyen lehetőségük van a társadalom hasznos tagjává visszaállni, hogy mindannyiunk felelősségérzetét felébresszük, figyelmét ráfordítsuk arra a problémára, amiről itt szó van." [Dr. Borsay János professzor, Dr. Hegedűs Csaba szinkron]: "- Tulajdonképpen még szerencséd volt. Meggyógyultál. Nem maradt vissza tartós, végleges károsodás. Hisz akkor beszélhetnénk igazán rehabilitációról, közvéleményünkben sokan várják, tartós végleges károsodás esetén a gyógyulást, pedig ez elképzelhetetlen. Ilyenkor jön szóba a rehabilitáció, az egyetlen a tevékeny reménysége azoknak, akik véglegesen károsodottak. - Lehet azt mondani, hogy gyakorlatilag itt egy állapotról beszélhetünk? - Egy végleges állapotról. Ebből az állapotból kell, az elszenvedett károsodás, a kifejlődött fogyatékosság ellenére megpróbálni újra társadalomképessé válni, hisz ez a rehabilitáció lényege. És itt sem az orvosi rehabilitáción van a hangsúly elsősorban, ami lehet nagyon fontos a maga idejében. Általában azonban rövidebb, és ha lehet ennél lényegesen fontosabb és az ember hátralevő életét sokkal inkább befolyásolja, hogy sikerül-e a munkába visszaállítás. Hogy megtörtént-e a munkára alkalmassá tevő képzés, hogy megkapta-e azt a segítséget, hogy a lakását tudja használni, hogy közlekedni tudjon. Végül is munkahelyét megközelíteni és ott dolgozni. Ez a teljes rehabilitáció." [Dr. Hegedűs Csaba, Dr. Forgács Ádám, Társadalombiztosítási Főigazgatóság, szinkron]: "- Mit tesz a társadalom annak érdekében, hogy a rokkanttá vált emberek, a társadalom megbecsült és elismert emberei legyenek, illetve az anyagi és az egyéb juttatásokat hogyan oldja meg? - Akár fiatal korban következik be ez a károsodás, akár később, a károsodott sérült embernek maga mögött kell éreznie a társadalom támogatását, segítését. El kell látni a mozgássérült embert mindazokkal az eszközökkel, amellyel ő mozogni képes egyáltalán. Helyváltoztatásra képes. Bejuthasson egy hivatalba, bejuthasson egy áruházba, bejuthasson a metróba, meg kell teremteni az átképzésének, továbbképzésének a feltételeit és hát természetesen megfelelő munkahelyet kell számára biztosítani. - Ne haragudjon, Ön sokszor a "kel" szót használta. Valóban kell, vagy kellene ezeket a feltételeket biztosítanunk? - Amikor azt mondom, hogy kell, ezt szándékosan mondtam, mert a feltételes módból most már az operatív gyakorlat útjára kell lépni, még egyszer hangsúlyozom, hiszen a társadalombiztosítás ma mintegy ötszázezer ember számára folyósít rokkantsági nyugdíjat, és ezeknek az embereknek a száma 30-40 ezerrel növekszik. Az egyén számára úgy vélem az, hogy visszakerül a hasznos munkába, azt az érzetet kelti, hogy ő a társadalom számára eredményt hoz és nem valamiféle eltartottja a társadalomnak. A közgazdász számára pedig azt jelenti, hogy a társadalombiztosításnak nem kell évente közel 20 milliárd forintot rokkantsági nyugdíjra kifizetni és ugyanakkor pedig, ha ezek az emberek visszakerülnek a munkába, akkor az ő tevékenységük a népgazdaságnak kézzel fogható jövedelmet hoz. - Megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy ezeknek az embereknek a visszailleszkedése sima, egyenletes, gyorsított legyen. Hogy áll jelen pillanatban ez a kérdés? Azt kell mondanom, hogy nem teszünk meg mindent. Egyes részterületeken jelentősen előrehaladtunk, azonban meg kell találnunk azokat az érdekeltségi formákat, amelyek mindenekelőtt a munkáltatókat arra ösztönzik, és abban teszik érdekeltté, hogy ezeket az embereket igenis foglalkoztassák." [Dr. Hegedűs Csaba, Dr. Horváth Ferenc Iparügyi államtitkár, szinkron]: "- Milyen kedvezményeket kapnak azok a vállalatok, akik mozgássérülteket foglalkoztatnak? - Jelenlegi jogszabályok szerint a vállalatnál foglalkoztatott mozgássérültek bérének 65 %-át lehet fordítani olyan fejlesztésekre, amelyek a foglalkoztatást szolgálják egyfelől, másfelől pedig a vállalatnál dolgozók béralapjának 0,1 %-a még további eszközként ugyanerre a célra fordítható. Ez utóbbiról annyit jegyeznék meg, hogy egy főre számítva átlagos ipari keresetet figyelembe véve, ez mintegy 70 forintot jelent évente. Hogy érzékeltessem a nagyságát, ez mondjuk egy 3000 fős vállalatnál 210 ezer forint egy évben. Ez utóbbi összeg tehát nem tűnik nagynak, hogyha egyetlen munkahely létesítésére használnánk fel, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a mozgássérültek foglalkoztatottsága sok esetben a munkahely találékony átalakításával megoldható, akkor az előbbi forrás, már több munkahely kialakítására felhasználható. - Vállalatoknak megéri, hogy ilyen munkahelyeket létesítsenek? - Úgy vélem, hogy igen, csak az ismétlése ezeknek a megoldásoknak mindenképpen olcsóbb ezzel számolhatunk, másfelől pedig a kiszolgáló berendezéseket illetően, tehát gondolok a mellékhelyiségre, vagy a közlekedés megteremtésére, több foglalkoztatott esetén egy főre számítva kisebb költséget jelent. - Az államtitkár elvtárs elégedett a jelenleg kialakult helyzettel? - Csak részben. Azért csak részben, mert azok a jó példák, amiket megemlíthetek, azok egyben felhívják a figyelmet azokra a kihasználatlan lehetőségekre is, amik nagy számban adódnak. Arra van szükség, hogy intézményes biztosítékai, segítsége legyen a mozgássérültnek abban, hogy az egészségügyi intézménytől az útja, ez esetben az emberi felemelkedést jelentő ipari munkahelyig vezessen. A lehetőségek kihasználása, olyan szemléletváltozáson alapuljon, amelyik tudatában van annak, hogy a mozgássérültek érdekeinek valóra váltása egyben népgazdasági érdeke is szolgál, egészségesebbé teszi társadalmi beilleszkedésüket, könnyebbé az életüket. A mi segítségünk, az ipar segítsége ebben az lehet, hogy elébe megy a mozgássérültek rehabilitálásának azzal, hogy részt vesz az átképzésben, segíti azt, tapasztalataival is, lehetősége szerint anyagilag is, és így megkönnyíti a mozgássérültek útját, beilleszkedését a vállalatoknál az egyébként egészséges foglalkoztatottak közé." [Dr. Hegedűs Csaba, mozgássérült pár szinkron]: "- Van-e munkalehetőségük, miből élnek tulajdonképpen meg? - Egyrészt a nyugdíjból élünk, amit a férjem és én is kapok tulajdonképpen, aztán a férjemnek van járadéka, amit a biztosítótól kap a balesete után, én pedig balesetem után elvégeztem a női szabó iskolát és szakmunkásbizonyítványt szereztem, kiváltottam az ipart, és itthon dolgozom, mint női szabó. Megpróbáltam a régi munkahelyemre, a gyógyszertárba visszamenni, azonban nem tudtam megoldani, mert olyan speciális problémák, hogy szűk a tára mögött a hely, a mellékhelyiségeket nem lehet használni, a lépcsők és egyebek, nem tudtam visszamenni dolgozni. -Egyáltalán érzik-e azt, hogy a társadalom vagy én és az emberek segítik az Önök társadalomba való visszailleszkedését? - Nem is tudom. Olyan nehéz..."

Kivonatos leírás: