Elhangzó szöveg: [Részlet a Magyar Filmhíradó 1951. januári számából, szinkron]: "Ötéves tervünk legjelentősebb beruházása, szocialista népgazdaságunk büszkesége, a dunapentelei békemű épülő városa. Pártunk és kormányunk határozata nyomán épülő első szocialista várost az ifjúság legjobbjai építik." [Részlet a DTV adásából, szinkron]: "Jó estét kívánok kedves nézőink. Ismét jelentkezik adásával a dunaújvárosi televízió. Ma esti műsorunknak az ad apropót, hogy 35 évvel ezelőtt 1951 májusában megalakult a dunapentelei városi tanács. Ezzel nyert városi rangot az egykori Pentele a mai Dunaújváros. Az évforduló alkalmából egy hajdani film segítségével idézzük fel az akkori időket. [Részlet, szinkron]: – Minden rendben van! Kislánya született! - Tessék! – Köszönöm! A viszontlátásra! Bagó Illés tehát boldog apa. Még a szeretett város is, mintha mosolyogna a reggeli napfényben. Sztálinváros, a mi városunk. A mi otthonunk. Így hívják lakói. A kultúrotthonban rajzolni, festeni tanul, de a zenei iskolába is beíratja majd. Hát persze, az apai fantázia határtalan." [Bagó Illés, riporter, Bagó Illés lánya szinkron]: "-Húú, de régen volt istenem, de régen volt. - Hát több mint 30 éve. - Nagyon megható érzés volt. Azt hiszem, hogy ilyen ritkán van az embernek az életébe, ritkán fordul elő. - S mi az, ami úgy meghatotta? - Hát egyrészt talán az, hogy az apukám fiatalsága, hát a másik meg az én születésem pillanata. Hát azt hiszem, hogy erről nagyon kevés embernek fordul elő az életében, hogy ilyen meg van örökítve. - És vajon amit akkor elképzelt hát ahogy a film mondja, hogy nem tudom, hogy ez valóban így történt. - Hát igen, hát hogy mondjam, nem minden úgy sikerült. Hát annyi sikerült mondjuk, hogy a lányom leérettségizett és hát irodán dolgozik, de hát ezek nem sikerültek, hogy a zeneiskola meg egyik-másik, amit itten meg akkor emlegettünk." [Részlet a Magyar Filmhíradó 1951. novemberi számából, szinkron]: "Országunk büszkesége, az első magyar szocialista város, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóján ünnepélyes külsőségek között kapta meg a Sztálinváros és Sztálin Vasmű nevet." [Bagó Illés, Bagó Illés lánya, riporter szinkron]: "- 54-ben leszereltem akkor egyből idejöttem Dunaújvárosba, illetve akkor még Sztálinvárosba és egyből mentem a Dunai Vasműhöz, az acélműhöz és ott is töltöttem le majd 29 évet, martinkemencéknél. A technikum negyedben kaptam egy konyhát és ott laktam. Hát volt benne egy tűzhely, egy vaságy, egy asztal, két szék és ott laktunk ketten. Mikor a kislányunk megszületett, akkor kaptunk egy szobát és az már nagyobb volt, ott is bent volt a tűzhely is, de már oda szekrényt is tudtunk betenni, meg két ágy volt bennt. S hát ott kezdtük. S akkor 1955-ben, így ősszel megkaptuk ezt a lakást akkor költöztünk ide és azóta itt is lakunk. - Óvónőnek szerettem volna menni. Egy évig dolgoztam, mint képesítés nélküli óvónő, Kecskeméten a felvételim azonban nem sikerült, így búcsút mondtam ennek a pályának és a Dunai Vasműbe kerültem. 75-ben esküdtünk, 76-ban született a kislányom és 83-ban pedig sajnos válással végződött. Hát ezen sok mindenki átesett már, mi is megpróbálunk túljutni rajta, erőt veszünk és a legfontosabb célom, hogy a kislányomat fölneveljem. - Aztán nyugdíjba mentem, igaz, hogy azt mondtam odabent, hogy én többet az életben nem megyek dolgozni és én már 82 augusztus 18-án munkába voltam. Nem bírtam ki itthon, nem voltam én ahhoz hozzá szokva, hogy az erkélyen üljek, állandóban emberek között voltam, dolgoztam, hamarabb telt úgy az idő. – Hát, a fizetésem ez egy nagyon nehéz kérdés, hát úgy tudok megélni, hogy a szüleim támogatnak. Nem egy nagy fizetésem van, viszont vállalati lakásom van, ami a fizetésemnek 70 %-át, de mondjuk úgy, hogy az 50-et felemészti és akkor még nem beszélek a megélhetés többi kérdéseiről, ugye az élelem, ruházkodás, meg hát a szórakozás aztán az már részünkre nagyon nehéz kérdés. Korán kelünk, én háromnegyed ötkor, a kislányom fél hatkor, együtt megyünk el otthonról hat órakor, ő megy a napközibe, az iskolába én pedig fél hétre a munkahelyemre. Negyed négy körül érünk haza, akkor megbeszéljük, hogy mi volt aznap, mi történt az iskolában, általában uzsonna, utána aztán jön a tanulás. - Egy hangverseny, vagy egy színház, vagy egy mozi? - Hát az az igazság, hogy moziba még ritkábban, de le szoktunk járni, amikor olyan jobb filmek vannak, hát jobbak, amit a kislány inkább kiválaszt magának. A színházba oda én ritkán elmegyek, akkor a papa ügyeletes, ő van a kislánnyal, hát a koncertek, azok inkább elmaradnak, azokra is csak azokra megyünk el, ami a gyerek kedvence. Például itt volt nemrégen a Neoton együttes, most jön a Dolly Roll, hát ezek azok, amiket nem lehet kihagyni. - Saját élete nincs akkor? - Hát most nagyon úgy néz ki, hogy nincs, de remélem majd egy pár év múlva már ha felnő akkor nekem is lesz. - Nekünk olyan érdekesnek tűnt, hogy itt van egy saját televíziója Dunaújvárosnak. - Nagyon jó ez, mert legalább így hétfőn este, amikor nincsen másik adás, azért a városnak a helyzetéről azért az ember elég sokat megtud, amit máskülönben nem tudna meg." A kábeltévések elmondták, hogy adásuk 20 ezer lakásba eljut, ez a város 60 ezer lakosának majdnem teljes egészét jelenti. Így aztán a különböző fórumműsorok élő kapcsolatot hoznak létre a tanács és a lakosság között a demokratikus várospolitika szellemében. [Szinkron]: "- Sok szolgáltatás jelen van, ezek nagyrésze az állami szektorra szerveződött, tehát itt dominás szerepe van az állami szektornak. Kisebb részben a szövetkezeti szektor, illetve nagyobb volumenben a kisipar, kisebb volumenben a gazdasági munkaközösségek is jelen vannak. - Következő kérdésem, hogy az Ön megítélése szerint az utóbbi években javult, romlott vagy változatlan maradt a szolgáltatás színvonala a városban? - El kell, hogy mondjuk, hogy mindenféleképpen javult a szolgáltatások helyzete." [Riporter, Bagó Illés, Bagó Illésné, Bagó Illés lánya szinkron]: "- Tényleg egy város ez? - Hát igen ez már egy város. Mert a falutól nagyon-nagyon ketté lehet most már választani. Főleg az ifjúságnak a lehetőségei, a szórakozás, a sportolásokra minden megvan. Jégpályánk van, uszodánk van, tőrvívó csarnokunk van. Nyáron ugye megvan a vidámparkunk, megvannak a bokszoló helyiségek, szóval minden sportlehetőséget meg lehet találni itt a városban. - Nagyon sokan nem szeretik ezt a várost, mert ilyen dobozok ezek az épületek és teljesen hát ebből áll az egész város, hát sokkal szebbek azok a régebbi városok, ahol megvan még a régi jellege a városnak, és ezek az új épületek mondjuk ezek is változatosabbak. Nagyon sokan azért nem szeretik ezt, én szeretem. Nagyon nehezen szoktam meg, amikor idejöttünk, de szeretem. Szeretem és jól is érzem magam itt. - És dunaújvárosinak érzi magát? - Igen. Én törzsgyökeresnek én itt születtem és úgy érzem, hogy én ide tartozom ehhez a városhoz. Én nem tudnám az életemet sehol máshol elképzelni, nekem ez jelenti az otthont."

Kivonatos leírás: