Elhangzó szöveg: "Mi más értelme van az időben a szépet halmozni, ha nem ez, hogy mikor nyomorultul vergődik az élet akkor is szép lehess. Mit tud a világ, mit tud a tenyészet rettentő szép rakéták robbanva repüljetek. Mindig nekünk teremtik a földöntúli szépet az emberi évezredek és mindig te leszel és mindig én leszek" [Szántó Piroska, Vas István szinkron]: "- Szentendre sokféle gyönyörű és minden sarokból más nem is a kilátás, hanem Szentendre szelleme, teljesen más. Szentendrén senki sem tudja, hogy melyik utca milyen és ez a Hold utca, ellenben azt tudják, hogy a festőnéni ott lakik és az író úr. Én azért kötődök Szentendréhez, mert Vajdához kötődtem. Olyan szerencsés voltam, hogy néhány évig nem mellette dolgozhattam, hanem egykupacban dolgozhattam vele. Pista Szentendrét ismerte bizonyos fokig, persze nem ismerte Szentendrének az ottlakás lényegét, ami olyan dolog, hogy az emberre ráismernek, vagy rákiabálnak, viszont az újságot elteszik kicsit későbbre. Tehát egy kisvárosi lét, ami Pistának nem nagyon való, mert ő nagyon nagyvárosi. Pista elég sokat ír a kertről én pedig elég sokat festem a kertet. Én a növényeket nagyon szeretem festeni és a kertet is nagyon szeretem festeni mondom különbözőképpen, de általában a növények egyénisége nagyon hat rám, mert szerintem minden növénynek épp úgy van egyénisége, mint az embernek. Néha épp úgy rád néz esetleges torz képet is vág, esetleg rosszindulatot vagy jóindulatot is fejez ki. A festőnek fény kell, írónak pedig csend kell. A festőnek sem árt a csönd, de az írók általában jobban dolgoznak este és éjszaka. És Pista éjszaka dolgozik. Tulajdonképpen én már elvégeztem a munkámat akkor, mikor Pista belekezd. És ez nagyon jó van így akármilyen szinkópásan is hangzik. - Egyáltalán nem tudnék dolgozni vagy írni Piroska nélkül. Nagyon másak vagyunk. Hát talán abban hatottunk, hogy saját magunkhoz hamarabb jutottunk el. Ebben még talán és is hatottam Piroskára. Ő énrám biztosan." - Megmondtuk az összes jó barátainknak, hogy a vasárnap egye fene a vasárnapot, akkor úgyse dolgozik becsületes festő, tehát vasárnap kinyitjuk a kaput és addig maradunk nyitva, amíg nem sikerül kilökdösni a vendégeket úgy 11 felé." [Lukácsy András kritikus, Vas István, Szántó Piroska, Mélykúti Ilona, Orbán Ottó költő, Sumonyi Zoltán költő, szinkron]: "- Egy ember, aki az életrajza szerint állandóan kávéházakban ült, hogy tud megbarátkozni egy ilyen levegős környezettel? - Nagyon, nagyon nehezen, de hát mit volt mit tenni. - Belekényszerültél? - Belekényszerültem. -Ezt el lehetett fogadni készen? - Nem volt ez készen. Hát ezt ők csinálták. - Panni meg én csináltuk. Puszta föld volt. Mi szántattuk föl és mi ültettünk minden egyes fát Panni meg én. Valahogy volt egy ős, mint a tudod, már az ember mindig a gyerekkori kertjét akarja. - Alapja az volt, hogy kijött az összes Shakespeare és az összes Schiller. - És miután Panni a spiritusz rektor. Tudod úgy gondolta, hogy ezen pedig egy önállóságot és nyugodt munkahelyet fogunk venni. És nehéz volt megszokni? - Hát ez az ez az iszonyú most már itt tudok legjobban dolgozni aránylag. - Ahol még cigarettafüst sincs, még pincérek sincsenek, kávészag. - Hát az már nincs. Hát először is kávéházak voltak, nincs. Ha az embernek megjelent egy verse a Nyugatba és lement a Japán kávéházba, akkor hatvanheten: jó volt versed, de most egyrészt nem megyek le a Japán kávéházba, másrészt sem is illik ugye manapság úgy látom. - Elővesszük ezt az új verset? - Hát elővehetjük. - Elővehetjük? - Elő. Nekem elég. Nekem elég a nyelv úgy, ahogy találtam Berzsenyiben és a Nagymező utcában. Vagy a Váci utcán, vagy kijjebb Újpesten, vagy amit némely nő ajkáról ellestem, hogy pontatlan és ha pontatlan ki bánja, sosem törekedtem teljes pontosságra. Kifogtam azt, ami a horgomra akadt, sohasem kerestem tudós műszavakat. Nekem elég volt, ha csak úgy körülbelül szóltam arról, amin úgy is pára, köd ül. Két szó közül gyakran azért választottam azt, amelyiknek több jelentése is van. Hiába gyűjtöttem eszmét meg adatot, azt mondtam, amit csak mondanom adatott. Készülök, s valami készül velem szemben, akármi az, már csak nézem, nem elemzem. Csak egy pontos szóra van immár szükségem, azt az egyetlen szót adassék megérnem, és hogy amit jelöl értsem ne csak lássam, hiszek a végső felvilágosodásban. - Ez egyrészt nagyon szép vers, másrészt pedig egy ilyen, hát akármilyen hülyén hangzik is azt kell mondanom, hogy ez egy nagy öregkori vers. Amiben minden lényeges dolog össze van foglalva. - Nekem az jutott az eszembe róla, hogy összefoglaló. - Majd adok én nektek nem foglalunk össze. - Nekem elég, mondja Vas István. De hátha a hallgatónak valami hiányérzete támadt, amikor olvastad. Hátha nem érezte ki belőle azt a ritmust, amit pedig végig az utolsó sor kivétel, hogy is mondjam csak hibátlan, beleolvasok jó? Csak egy pontos szóra van immár szükségem azt az egyetlen szót adassék megérnem és hogy amit jelöl értsem ne csak lássam, hiszek a végső felvilágosodásban. - Igen, mert kérlek ezt ki akartam ugratni, egyébként én nem így mondom, ahogy te mondod, hogy az éppen a hibás annyit kell mondani "hiszek a végső felvilágosodásban." Szóval utolsó sorban tagolóvá válik ugye hát az ősi 12-es. - Én nagyon szeretem, hogyha az emberek szeretik egymást és összevissza beszélnek és nem úgy nézek egymást, mint az idegen kutyák. Mondjuk írók és festők. Darabig szaglásszák egymást, de van úgy, hogy összebarátkoznak, össze... - Játszunk! Én mondok valamit és nemcsak egy szóval lehet rá válaszolni. Európai iskola. – Vajda. – Közösség. – Elmúlt. – Hírnév. - Olyan pedig nincs. – Írás. - Nagyon könnyű dolog, könnyebb, mint a festés. – Festés. – Jaj! A kép azért nem készül el egy füttyre, hanem lassan és ugyanúgy, mint ahogy a kiállításon, nem látom a képeimet a frissen csinált képeimet nem látom, a műterem falára fölrakom és körülbelül nyár végére dől el, hogy melyiket szeretem és melyiket nem. A nővérem Panni azt mondja, hogy csak csináld akkor már tudom, hogy a kép rossz. Ha bejön, körülnéz és azt mondja gyönyörű, akkor rendben van. Pista, Pista másképpen van nem egy képem idegesíti őt. Volt olyan képem, amivel nem volt hajlandó egy szobában maradni eleinte. Van egy sorozatom, az a címe, hogy szerelmesek. Nem élő szerelmesek, hanem halott szerelmesek. Pontosabban már sírban fekvő, de egymást még szerető szerelmesek. Kettőnket ábrázol áttételesen. Szerintem a szerelem túléli a halált, legalábbis én azt hiszem. Az embernek a csont a legszebb és a legmaradandóbb része. 1000 éves csontokat is találnak, ahol a szerelmesek egy sírban fekszenek. De nem mi egyedül vagyunk, hanem a szerelmesek általában, másrészt pedig bizonyos emlékeim és az ő emlékei is belekeveredtek ebbe a rajzba." "Micsoda vonalak, micsoda ölelés ez a fekete alapon fehérre csurgatott vonalközösülés mi mindennel rakottan gazdag a tisztaságban, tiszta a bujaságban és ennek a zártkörű sokadalomnak minden életerejében ők csak ők a névadó ugyanők ketten te meg én, te meg én."

Kivonatos leírás: