Elhangzó szöveg: [idős asszonnyal beszélget a riporter]: " – Na, ez most akkor fugcig forint, ötven forint. Meg is mondjam neki (…) mennyire van átfordítva? – Csak németül! – Ja, csak németül! Akkor ez fugcig forint, ez szekcig forint, szibcig forint, ákcig forint! E' meg hunden forint. E' meg, ez meg náncig forint. Ez itt, ez hatszáz forint, az annyi, mint zekszhunden forint." Sopron nagymúltú vásárváros, de a hajdani szekerezők helyett manapság leginkább az osztrák rendszámú gépkocsik csúcsforgalma a jellemző. Annak jártunk utána, hogy az úgynevezett bevásárló turizmus meredek ívű fellendülése milyen hatással van a város életére, hogyan érinti az itt lakókat, egyszóval jó-e vagy rossz nekünk? Többféle véleménnyel találkoztunk. Mindenesetre Sopron bő választékát nyújtja a látni- és vásárolni valóknak. A jövés-menés különösképpen megélénkült az elmúlt esztendőkben, amióta a magyar-osztrák kapcsolatokat a jószomszédság és kölcsönösen előnyös európai együttműködés példájaként emlegetik. A határmenti város mindennek a szó közvetlen értelmében vett kirakata és műhelye - biztató eredményekkel és műhelygondokkal. Így látják a pult és az íróasztal másik oldalán: Golnhoffer Sándor tanácselnök-helyettesé a szó [Golnhoffer Sándor]: "A Sopronba látogató külföldieknek a száma dinamikusan növekedett. Ha figyelembe vesszük, hogy 1963-ban, a kezdési évben, amikor első alkalommal jöttek be nagy számba, mintegy harmincezren. Az elmúlt esztendőben a határon a forgalom kétmillió nyolcszázezer volt, a városban mintegy harminchat helyen lehet valutát beváltani. A beváltott összeg értéke forintba átszámítva, hát körülbelül kilencszázmillió forint körül volt az elmúlt esztendőben. Különösebb gond a beváltással nincs, mivel megéri a hivatalos úton." A kereskedelem a Tanácsban Palotainé Somogyi Krisztina gondja [Palotainé Somogyi Krisztina]: "Vannak olyan üzletek, például a belvárosi élelmiszerüzletek, ahol a forgalomnak csaknem a zegészét, de legalább 80%-át az osztrák vásárlók adják. Itt van előttem egy levél, egy lakó bejelentette, hogy ő már szeretné, hogyha a bevásárló turizmust visszaszorítanák, mert ez nagyon zavarja őket. Hát erre mi nagyon körültekintően kell, hogy válaszoljunk, hiszen a bevásárló turizmust visszaszorítani egyáltalán nem lehet cél, népgazdasági érdek, akkor is, hogyha ez a helyi lakosságnak kellemetlenségeket okoz. A jelenlegi hálózat nem tudja megfelelő színvonalon kielégíteni ezt a nagy igénybevételt, éppen ezért szükséges a hálózat mielőbbi bővítése, fejlesztése, hiszen még ma is Sopronban a kereskedelmi egységeknek több mint a fele 60 négyzetméter alatt van." [Golnhoffer Sándor]: "Az első nagyobb áruház, ami abból a célból készült, hogy a lakosság mellett az idegenforgalmat is ellássa, ez az úgynevezett IKVA áruház volt, ez ruházati és iparcikk áruház. Terveink szerint vállalatokkal együttműködve ebben az ötéves tervben készülne el két újabb nagyáruház. Mind a két áruháznak a földszintjén egy körülbelül 1500 négyzetméteres élelmiszerárusittó hely lenne, ami ezt a zsúfoltságot nagymértékben enyhítené." [osztrák vásárlókkal beszélget a riporter, magyar szinkron]: " – Mennek már haza? – Nem, még nem indulunk. – Mit terveznek még a mai napra? – Most becsomagolunk, kicsit még körül nézünk a főutcán, sétálunk egyet, meg hallottunk a római kori emlékekről, megnézzük azokat is." [Golnhoffer Sándor]: "Ez az egyik fő gondunk, hogy az úgynevezett tartózkodási idő az kevés a városban, tehát hosszabb ideig kellene itt tartani a külföldi vendégeket. Szerintem ma már az idegenforgalom elválaszthatatlan a kultúrától, a sporttól, ehhez viszont az kellene, hogy a rendezvényeket biztosítani tudjuk, megfelelő anyagi alap álljon rendelkezésünkre, mivel a kulturális és sportrendezvényeket a tanácstól várják el elsősorban, a bevétel viszont a különböző vállalatoknál realizálódik. Tehát azt szeretnénk, évek óta ezt javasoljuk is, hogy a bevételből, az itt beváltott forintösszegekből kapnánk vissza, mi tíz százalékot javasoltunk, amit a további fejlesztésre tudnánk felhasználni." Ebből a pénzből lehetne utat építeni, hogy a határ felőli átmenő forgalom kikerülhesse a műemlék épületektől szegélyezett belvárosi utcákat. így nem pusztulnának a műemlékek s könnyebbé válna a parkolási gondok megoldása. [osztrák vásárlókkal beszélget a riporter, magyar szinkron]: " – Megkérdezhetem, hogy mit vásárolt? – Hát cigarettát, szalámit, pálinkát meg háztartási készüléket, mérleget. Ez minden. Tulajdonképpen ma nem is volt olyan nagy bevásárlás. – Tudja furcsa, hogy mi, ha tehetjük, Ausztriába megyünk vásárolni, Önök meg Magyarországra jönnek? – Az attól függ, hol előnyösebb? Van, ami Önöknél, van, ami Ausztriában. – Mi az, amit Önöknek itt előnyös? – Például élelmiszert. – A minőséggel elégedettek? – Igen, jónak tartjuk. – Tehát sikeres volt az út? És a határon nem lesz nehézség? – Remélem nem. – A magyar oldalon aligha, de az osztrák vámosok mit szólnak? – Vannak előírások, csak bizonyos mennyiségű cigaretta, ital, szalámi hazavitelét engedélyezik hivatalosan. – Ez nem több? – Óh, nem, bővebb "útravaló" az egész." [Palotainé Somogyi Krisztina]: "Tulajdonképpen a bevásárlóturizmus a magyar népgazdaság számára is előnyös, hiszen ez a leggazdaságosabb export. Fogyasztói áron kerülnek eladásra ezek a termékek, nincsen szállítási költség, egészen mások a minőségi paraméterek, mint egy külkereskedelmi ügyletnél. A vásárlók többféle árut visznek el, amit esetleg a külkereskedelmi vállalatok el tudnának adni. Azt szeretnénk elérni, hogyha az árkülönbségek mérséklése esetén is találnának az osztrák vásárlók itt olyan árukínálatot, olyan üzlethálózatot és olyan szolgáltatásokat, amiért továbbra is érdemes lesz felkeresniük városunkat." [boltvezető]: "A várható idegenforgalomra való felkészüléssel bővítettük az üzletnek az alapterületét. Eredetileg cipészműhely működött itt, majd annak átalakításával hoztunk létre egy női fodrászatot, férfifodrászatot és olyan kozmetikát, ahol a legkorszerűbb kozmetikai szolgáltatások vannak, körülbelül egyharmad rész már a hazai forgalom és kétharmad rész a külföldi forgalom. Itt az átlagos forgalmi adatok magasabbak, mint a, akár az országos számokat nézzük, akár a város külterületét. Ez eredményes, mind a dolgozók számára, az egyéni kereseteket tekintve, mind pedig a szövetkezet számára, havonként számolva 5-6 ezer forint forgalmat tudunk lebonyolittani ebben a létesítményben. Hát a forgalom elsősorban azért ilyen nagy az osztrák turizmus részéről, mert ha ár-arányokat tekintünk, akkor szinte egyötöde az itteni számlaérték, mint ha kint ezt shillingben fizetné." [vendéglőtulajdonos]: "A vállalkozások korát éljük, ezér' nyitottunk itt egy vendéglőt. Pestről költöztünk ide, egyébként közgazdász vagyok. Kialakult egy olyan gyakorlat itt, hogy a déli órákban az osztrák turizmust látjuk el, ebédeléssel elsősorba, este pedig a belföldi turizmust és az itt lakókat. Ezért tulajdonképpen az étlapunk is és az itallapunk is kétsávos, vannak olcsóbb ételek a belföldieknek és drágább alapanyagból pedig az osztrákoknak. Tudni illik, az alacsony átváltási kurzus miatt nekik, amit ott kint nem tudnak megenni, azt itt fogyasztják el. Kint egy hamburger árából itt meg tudják enni a libamájat, meg a bélszint tehát nyilván ezt fogyasztják." [osztrák vásárlókkal beszélget a riporter, magyar szinkron]: " – Fodrásznál voltam, nagyon jól megcsinálták és nagyon olcsón. Aztán bevásároltam. A tokaji fenséges, nagyon szeretem a szovjet pezsgőt is, meg a füstölt sajtot, azt a tekercs formájút. Az ára is nagyon kedvező. – De tudja, hogy csak Önöknek olyan olcsó, nekünk nem. A mi fizetésünk kisebb. – Kár, mert nekünk nagyon előnyös. Nem rossz maguknak, hogy mi idejövünk, mert ha igen, inkább nem jövünk. – Nem, semmiképpen sem, az idegenforgalom nagyon hasznos. Örülünk annak, ha szívesen látott vendég érkezik. – Én már gondolkodtam rajta, nem kedvezőtlen-e a tömeges átruccanás. Pontosan nem értem, nem vagyok szakember ezekben a dolgokban. De sokszor gondolkodtam róla. – Nekünk kissé különös, ez igaz, hiszen amikor mi megyünk át Ausztriába, számunkra ott nagyon sokba kerül minden. Ilyenek az átváltási kulcsok, az árfolyamok. Egyébként láthatják, ezekből az árukból elegendő van, ez nem hiányzik nekünk. Jöjjön máskor is! – Önöknek előnyös, ha itt a szállodában beváltjuk a schillinget. A valuta mindig jól jön." Soproni hétköznap turizmussal, vásárlással, városnézéssel és egy kis gondolkodni valóval.

Kivonatos leírás: