Elhangzó szöveg: [nyilatkozó kiskatona1]: "Mindenki, aki bevonul, úgy kezdi, hogy alapkiképzés. Ezen át kell esni. Meg kell tanulni a formákat, csak ezután kezdődik a szakmai kiképzés. Van, aki harckocsizó lesz, vagy híradó, rakétás, tüzér. Mi építő katonák vagyunk, építünk. Ránk itt van szükség. Sokfelé dolgoztunk, hát én egy iskolát kezdtem el építeni, és most lakótelepen dolgozunk." Ők azok, akikkel mindennap találkozhatunk az új lakótelepeken, üzemekben, utakon és vasutakon, a dolgozó katonákkal. Az építőműszaki csapatokkal, és kezük munkájának eredményeivel. Katonaidejüket töltik, feladatuk, hogy felkészüljenek a haza fegyveres védelmére, de az alapkiképzés után, a fegyver mellett, szerszámot fognak, a gépek mellé állnak és ott dolgoznak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Egy negyed század, mert mintegy huszonöt éve kezdték, elég volt a megméretéshez. A fegyveres erők napja alkalmából az ő hétköznapjaikat mutatja meg a híradó kamerája. [nyilatkozó kiskatona2]: "Csak betanított szakmám volt. Kocsirendező. Na, most mi festők vagyunk, megtanultuk, hogy kell glettelni, meszelni, tapétázni, lemázolni ajtót, ablakot, radiátort, mindent. Egy-két szakmát meg tudok tanulni ott, egy-két fogást ebből is, abból is, s leszerelek vagy festőnek megyek el, vagy hivatásos autóvezetőnek. Kettő közül, amelyik bejön." Az építőműszaki katonák közé elsősorban azok kerülnek, akik a polgári életben sok szociális gonddal küszködnek. Akik korán kikerültek az iskolapadból, nem tudtak megfelelő szakképzettséget szerezni, és többnyire nagyobb család is súlyosbítja terheiket. Egyenruhát öltve magasabb osztályba léphetnek, befejezhetik, ha akarják, a nyolc általánost, jogosítványt, szakmunkásbizonyítványt szerezhetnek jónéhány hiányszakmában, ami jó elhelyezkedési lehetőséget biztosít majd. A katonaélet biztosabb alapot és biztatóbb távlatokat jelent a civil élethez számukra a kővetkező évtizedekre. [nyilatkozó kiskatona3]: "Az az igazság, hogy mi vagyunk sokan ám testvérek. Tízen. Ez nagyon jó dolog volt, hogy munkásszázadba kerültem, mivel hát anyagilag nem úgy állunk, hogy ne legyen szükség rá. Meg hát egyébként is, az pénz az mindig kell és nehezebb lett volna azér' fenntartani a családot. Kislányomat és a feleségemet. Innen meg azér' csak tudtam hazaküldeni. Meg azér' összeségébe sűrűbben haza lehet innen járni. Hát szerintem jó dolog, hogy az ember tudja, hogy a saját keze munkája által készült el, tehát elkezdett valamit és azt be tudta fejezni és látta az eredményét." A teljesítményben végzett munka mellett az építőműszaki katonák részt vesznek a természeti csapások elhárításában, azok következményeinek felszámolásában. [nyilatkozó kiskatona4]: "TV átjátszó-állomásokat szerelünk exportra. Ebben a szakmában ez a csúcs. Itt állandó a fejlesztés és emiatt ez nagyon érdekes munka. Azt hiszem, ha leszerelek, itt maradok." [nyilatkozó kiskatona5]: "Kaptunk egy papírt, hogy beton (…) ács-állványozók vagyunk. Amit mi kapunk kézhez, az ezernyolcszáz maximum. Hát van, aki itt a seregbe hat-hétszáz forintot keres, a mi rajunk az ezernyolcszáz-ezerkilencszáz forintot kapunk egy hónapra. Ennyi a jövedelem. Örültem annak, hogy ide kerültem ehhez a laktanyához, mert el tudtam végezni nyolc általános iskolámat, közben telt a katonaidőm is és még pénzt is kerestünk." [riporter kérdezi az utca emberét]: " – Megengedi, hogy megkérdezzem, hogy mi a véleménye az itt dolgozó katonákról? – Hát, szorgalmasak, rendesek. – Látja őket nap, mint nap? – Minden nap, minden nap látom őket. Nagyon szorgalmasak és becsületesen dolgoznak. – Dolgoznak, én szerintem. Ahol látok valamerre megyek, mindenhol, még Hajdúszoboszlóról jöttem, még ott is dolgoznak a kiskatonák. Mindenhol. Elvégzik a dolgukat. – Bocsánat, hogy megállítom. – Tessék. – Mi a véleménye az itt dolgozó katonákról? Látja itt őket? – Nem sajnos, nagyon ritkán járok erre, mer' amióta ilyen rumli van, utálok erre járni. – Hát, nekem az a véleményem, hogy a katonák azok magyar katonaságnál, az építkezést csinálják az építőipar. Bár azt nem tudom, hogy akkor ki csinálná meg helyettük? – Bocsánat megállíthatom egy pillanatra? – Tessék. – Mi a véleménye az itt dolgozó katonákról? – Hát ilyen melegbe elképzelheti. Hát ő nekik éppen olyan fárasztó, mint a többi dolgozónak. Nem? Tehát a kiskatona éppen úgy kell, hogy dolgozzon, mint akárki, aki ott dolgozik. – Helyesnek tartja, hogy itt dolgoznak? – Hát, ha szükség van rá!" Hát szükség van rájuk! Mert vajon elkészült volna-e a Hungaroring nélkülük? Ott voltak. Mint ahogy ott voltak az alapanyaggyártó üzemek és mai lakótelepeink kialakításánál, a közlekedés korszerűsítési munkálataiban, autópályák, vasútvonalak és metróalagutak építésénél, hidak létesítésénél. Nincs olyan nagyberuházás, ahol az elmúlt évtizedek alatt ne fordultak volna meg: a Paksi atomerőműtől a Győri Vagongyárig, a Szolnoki Papírgyártól a Videotonig. Ha megkérdeznénk, mi a közös a Leninvárosi TVK építésében és a Budavári Palota rekonstrukciójában, jónéhány iskola, óvoda és mondjuk Ferihegy II. építésében: az az építő-műszaki katonák részvétele. Ám gondolhatnak rájuk a Skála Metró vásárlói vagy a Budapest Sportcsarnok lelkes nézői is. És folytatása következik, az idén összesen ötmilliárd forint értékben. [nyilatkozó kiskatona1]: "Mindenki, aki bevonul, úgy kezdi, hogy alapkiképzés. Ezen át kell esni, meg kell tanulni a formákat. Csak ezután kezdődik a szakmai kiképzés. Van, aki harckocsizó lesz, vagy híradó, rakétás vagy tüzér. Mi építő katonák munkára lettünk kiképezve, arra hogy ahol kell, ott segítsünk. Ránk itt van szükség."

Kivonatos leírás: