Elhangzó szöveg: A háború pusztította ország gazdaságának gyors talpra állítása még 1948-ban is létkérdés volt. A szűkös nyersanyagkészletek, a hiányos géppark és a külföldre titokban kiáramló magántőke is ösztönözte az ipar mielőbbi állami kezelésbe vételét. 1946 nyarán már a gyáripar és bányászat több, mint 40%-a tartozott az állami szektorhoz. A 3 éves terv kidolgozói időben számoltak a nagybankok és hozzájuk tartozó nagyüzemek államosításával is. 1948 márciusában a Kommunista Párt sürgetésére került megvalósításra a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítása. A máig ható történelmi sorsfordulóra emlékezik dr. Ekés Mihály nyugalmazott gyárigazgató [dr. Ekés Mihály]: "1940 március elején táviratilag értesítettek, hogy 25-én, tehát március 25-én jelenjek meg a Vasas Székházba. Elmentem persze. Azt mondom Sütő Jancsinak, üljünk az ajtó közelébe‚ ami biztos, az biztos, ha nagyon soká tart, és nem túl érdekes, akkor lelépünk. Körülbelül három-négy perc alatt tisztázódott, hogy erről az értekezletről nem fogunk idő előtt elmenni." [Gerő Ernő, UMFI Magyar Filmhíradó 1948/3. 2. esemény, részlet]: "Tisztelt elvtársak! A Magyar Köztársaság kormányának mai napon meghozott határozata értelmében, amelyet, meg vagyok róla győződve, országgyűlésünk igen rövid idő alatt törvényerőre fog emelni, mintegy ötszáz magyarországi üzem állami tulajdonba kerül." [dr. Ekés Mihály]: "Megtudtuk tehát azt, hogy kinevezett vállalati vezetők lettünk. Nem valami felszabadult, újjongó érzés töltött el, hanem egész egyszerűen az az elemi kérdés, hogy fogok ezekkel a feladatokkal megbirkózni?" És most szembesítsük a negyven éve történteket azóta szerzett tapasztalatainkkal! Kameránk előtt dr. Simai Mihály akadémikus, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese. [dr. Simai Mihály]: "Egyértelmű az, hogy az eredeti programokban és elképzelésekben, amelyeket egyrészt a különböző koalíciók, de a kommunista pártok is abban az időben megfogalmaztak, sokkal kevésbé radikális államosítási programok szerepeltek. Tulajdonképpen az akkori időszak elképzelései több országban nagymértékben hasonlítottak a mai, úgynevezett reformkoncepciókhoz. [UMFI Magyar Filmhíradó 1948/3. 2. esemény, részlet]: "Az üzemekben hatalmas lelkesedés fogadta az államosítás kiterjesztéséről szóló rendeletet, amely az államosítás határát megszabva biztosítja a kisipar és kiskereskedelem érintetlen önállóságát." [dr. Simai Mihály]: "Súlyos hibák történtek az állami tulajdon adott formájának értelmezésével kapcsolatban is. Ugye, az állami tulajdont abban az időben úgy fogtuk fel, mint a tulajdon legmagasabb formáját. Azóta világossá vált, hogy ha mindenki a tulajdonos, akkor tulajdonképpen igazán nincs tulajdonos. Ennek a társadalmi rendszernek a jövő fejlődése nagymértékben attól függ, hogy ezt a problémát hogyan fogjuk megoldani. Most azért kell ma nekünk visszakanyarodni időnként azokhoz a tapasztalatokhoz, amelyeket 1948-ban vagy azóta szereztünk, mert e tapasztalatok alapján vált igazán világossá az, hogy például a különféle vegyes tulajdonformák létezése, állami tulajdon - magántulajdon együtt létezése adott vállalatban, szövetkezeti tulajdon - állami tulajdon kombináció, magántulajdon - szövetkezeti tulajdon kombinációja. Jelentős feladatok várnak a tekintetben is megoldásra, hogy a jövedelem-érdekeltséget és a vagyon bővítésében való érdekeltséget hogyan tudjuk jobban összekapcsolni a következő években."

Kivonatos leírás: