Elhangzó szöveg: Porzik az út a száguldó helyszínelő kocsi nyomában. Vétkesek és vétlenek a baleseti krónikákban. Naponta szedi az utakon áldozatait a figyelmetlenség, a kivagyiság, az erőszakosság. De vajon meddig dúl az országutak terrorja? Mikor állítunk STOP-táblát az esztelenség elé? Az új közlekedési törvény a fejekben nem teremthet rendet. [autóvezető1]: "Úgy volt, hogy zöld volt a lámpa, körülbelül olyan hat, hetven, nyolcvan körül jöttem, mer’ zöld volt a lámpa. Jött mellettem egy skodás. És amikor a skodás (…) a kocsimnak a háta mögött (…) volt a skodás háta, kilépett a bácsi, a skodás előtt átszaladt és (…) nem tudtam már megállni..." Kispest, Kossuth Lajos tér. [autóvezető2, riporter, gyalogos]: " - Megpróbáltam balra elrántani a kormányt, így ütköztünk. - Magának zöldje volt? - Nekem zöldem volt határozottan, a mögöttem lévőnek is, aki tanúként föl van írva. A két hölgy a zebrán, zöldön ment és visszaugrott. - Úgy léptem vissza, mer’ ha nem lépek vissza, teljes erőből vágódott ki az útra. - Hát maguk tiloson jöttek át! – Nem, még zöld volt, amikor átjöttünk. Biztos tudom, 100%-os." A Róbert Károly körúton már nincs dolguk a mentőknek. Hiába sürgeti a néni a villamos indulását, az idő itt egy embernek örökre megállt. A kocsmából egyenesen a villamoskerekek alá került. [teherautósofőr, riporter, a vétkes sofőr felesége]: " - Ahogy jöttem a kanyarba, láttam, hogy jön szembe a Trabant, úgy tűnt, hogy alám jön, szinte a gép közepe alá, amennyire tudtam, letettem szélre a gépet, de sajnos belém akadt a bal első sárvédőbe és hát kicsapódott a vezető és hát szóltam hozzá, egyből kiszúrtam, hogy talán ihatott. - Igaz, hogy a férje ivott? - Hát, azt mondja, hogy ivott egy sört vagy egy felest, nem is tudom, hát ő éjszakás volt, én nem tudom. Én most jövök a munkából, eljött elém. Jobb lett volna, ha nem is jön." Most pedig így alkonyattájt arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit tehetünk mások és magunk biztonságáért. [autóvezetők, riporter]: " - Igen. - Akkor tudja, mér’ állítottuk meg? Igen, igen, igen, igen. Nem világítottam. - Miért állítottuk meg önt? - Hát nem tudom. Lámpa. Nincs lámpa. - Ja, igen, hát. - Hát most már igaza van, kell már. - Die Lampen? - Ah so, das hab ich leider vergessen, ja? - Bocsásson meg művész úr, mi a véleménye az országutakon uralkodó terroról? [Gálvölgyi János]: - A lehető legrosszabb. És azt hiszem, napról napra agresszívabbak vagyunk, a csuda tudja miért az utcán, és ezt az agresszív vezetést még nehezebbé teszi, illetve ennek elviselését az autók rendkívül rossz műszaki állapota. Néha olyan kocsikkal lehet találkozni hétköznap, meg vasárnapokon a csúcsforgalomban, hogy az ember szíve szerint még az udvarra sem engedné le, nem hogy az M7-re, vagy pedig hát egy ilyen nagy forgalomban az utcára. - Nem akarom tovább föltartani, jó utat kívánok. - Köszönöm szépen."

Kivonatos leírás: