Elhangzó szöveg: Ki hinné, hogy a VI. kerület egyik leszűkebb, legsötétebb utcájában is van olyan ház, amelynek lakásait szívesen megvásárolnák a benne lakók. Pedig van egy. Igaz, a vásárlást nem ők kezdeményezték. 84-ben egy kérdőív faggatta őket, érdeklődnének-e a lehetőség iránt. Az igenlő válaszok a kérdezőt nem serkentették újabb lépésre. Négy év telt el és a lakások még ma is bérlakások. [riporternő beszélget a Szív utca 67. lakóival]: " - Hányan jelentkeztek akkor, hogy szeretnék megvenni a lakásokat? - Ebből az épületből nyilvántartásunk szerint ketten jelezték vissza a vételi szándékukat. - Hát szeretném, ha átvizsgálnák még egyszer a nyilvántartást, mer’ itt csak a jelenlévők közül hárman vagyunk olyanok, akik 1984-ben igennel válaszoltunk. - Én is beadtam. - Ki adta be még? - Én is beadtam, igen. - Az üggyel foglalkozó államigazgatási előadó beosztású kollégával két hónaponta, kéthavonta beszéltünk telefonon, gyakorlatilag 1985 májusa és 1986 szeptembere között. Minden egyes alkalommal elmondta nekem, hogy a kővetkező lépés az ügyben az, hogy, hogy ők egy felterjesztést készítenek a Tanács VB elé az elidegenítés jóváhagyására. Na, most 86 szeptemberében a körülbelül nyolcadik jelentkezésem kapcsán azt a választ kaptam, hogy nem az illetékes kolléga foglalkozik már az üggyel, hogy átkerült az ügy a 9-es számú társasházkezelőséghez és mostantól kezdve ők foglalkoznak vele. - El kell mondanom, hogy ahogy a 2/3-os többség összejött, mi kiértesítettük a lakókat és a VB elfogadása után is tájékoztattuk, hogy a FIK-nek értékesítésre átadtuk. - Hát azóta éppen fél év telt el és nyugodt szívvel mondhatom, hogy a világon semmi nem történt. - Azt feltételezem, hogy ilyenkor az IKV is módjával bánik a pénzzel, akkor, amikor egy-egy ilyen házról van szó, hiszen nemsokára lakók feladata lesz a karbantartás. - A folyamatos karbantartást természetszerűleg elvégezzük, nagyobb értéknövelő beruházást, nagyjavítást nem végezhetünk, hisz az a vételárat is befolyásolja. - Én is szerettem volna a lakásomat felújítani, de hát épp ők ajánlották, hogy ne csináljam ezt, azért, mert duplájára értékelik. - A Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalatot ebben a beszélgetésben a Népszava január 23-ai, szombati száma képviseli. Ugyanis az Ingatlanközvetítő Vállalat vezetősége sem az időpontot, sem a témát nem találta aktuálisnak és alkalmasnak arra, hogy részt vegyen a beszélgetésben. De, szerencsére ez a cikk a segítségünkre van. Elmondták nekünk azt, hogy annál többet, mint ami ebben a cikkben szerepel, úgy sem tudnának mondani. Nagyon kevesen vagyunk. Egyszerűen nem győzzük a munkát. Míg korábban évente úgy kétszáz ilyen ügyünk volt, tavaly már ezer adásvételi szerződést bonyolítottunk le, s folyamatban van több, mint négyezer. Óriási teher nehezedik ránk. Összesen négyen vagyunk, ebből kettő új ember, s a betanulási idő legalább egy év. Mindez mentségnek jó, de magyarázatnak kevés, ugyanis az adásvételt nem a lakók kezdeményezték. Mégis most nekik kell kivárni, amíg éppen egy második cég túlterhelt alkalmazottai átrágják magukat az aktákon. És persze ott a 85-ök előbb kerülnek sorra, mint a 87-ek. Tudnak-e segíteni ezen a házon, ami immáron négy esztendeje vár arra, hogy megvásárolhassa a lakásokat? - 88. január 1-től további kedvező feltételek történtek jogszabály vonatkozásában, az öt éves elidegenítési és terhelési tilalmat már nem kell bejegyezni a telekkönyvben, valamint... - Ez azt jelenti, hogy azonnal eladhatja bárki a lakást, miután megvásárolta önöktől. - Igen, igen. Valamint védelem azokra a tanácsi lakókra, akik tanácsi lakásra jogosultak. - Hát nézze, ha ilyen ütemben válnak kedvezővé a feltételek, akkor bízunk benne, hogy dédunokáink már rendkívül kedvező feltételek mellett jutnak hozzá ehhez a lakáshoz. - Feltéve, hogy akkor a ház még állni fog."

Kivonatos leírás: