Elhangzó szöveg: A világégés fenyegetésének emléke után sajnos arról is szót kell ejtenünk, hogy a legbékésebb hétköznapok során is szedik áldozataikat a lángok, s ami a legszomorúbb, leginkább gyermekeink között. Az égéses balesetek világszerte növekednek és immár valóságos társadalmi veszélyt jelentenek. Sokat töprengtünk, vajon bemutassuk-e a most következő kénsorokat. De végül is nem ijesztgetni, hanem figyelmeztetni akarunk. Ezért, akik nem bírják a sokkoló látványt, egy-két percig elég, ha csak hallgatják riportunkat. A tragédiák többségénél a szülői figyelmetlenség vagy felelőtlenség is tetten érhető. Az inhalálás például jótékony hatása ellenére, nagy veszélyeket rejt. A gyermekkori forrázások jórésze ebből ered. Az égési sebek pokoli fájdalommal járnak, és lassan gyógyulnak. Ellátásuk nagy terhet jelent nemcsak az orvosnak, de a hozzátartozóknak is. Lacika most nyolc esztendős. Négy éve érte súlyos baleset. Édesanyja nem tudta megvédeni őt a kiszámíthatatlantól. [édesanya]: "Nem vet… Csak azt láttam, hogy csapódik le a gáztető, közbe a kislány indult arra felém és elkaptam a kislányt, a Lacika meg ijedtébe gondolom, mer’, szóval másra nem tudok gondolni, pont alá ugrott, a fazék alá. Nem tudom, nem tudom elmondani." [édesapa]: "Hát, én meg akkor léptem be a konyhába utána, mikor már bent sírtak, vagy javeszékeltek. Nekem az volt az első, szaladni, kocsit keresni a szomszédba, hogy be tudjuk vinni a kórházba. Később egy idő múlva rohammentőt hívtak és azzal mentünk föl Pestre, a Dél-Pesti Kórházba. Hát, nagyon rossz érzés volt, akkor fogtam föl tulajdonképpen, amikor a mentő elkezdett szirénázni, addig, addig talán föl se fogtam." [édesanya]: "Nem is gondolta az ember, hogy mekkora a baj tulajdonképpen." [édesapa]: "Nem tudtam megérteni, hogy mekkora baj történt." Ott voltunk a kórházban, amikor a mentő Lacikát életveszélyes állapotban beszállította és mellette maradtunk gyógyulásáig, több, mint tíz héten keresztül. Kezelése az akkor hivatalosan el nem ismert és csak nemrég törzskönyvezett Naksollal történt. A szer feltalálója, Széles Lajos bácsi 91 évesen szerencsére még megérhette a kései elismerést. De akkor, 1984-ben az orvos csak saját felelősségére használhatta az új bőrfelület gyors kifejlődését elősegítő Naksolt. Filmünk részleteit, miként önök, a kisfiú is most látja először. Lacika azokra a napokra már nem emlékezik, de a felnőttek remélhetőleg nem felejtik el a borzalmas képeket és a mögöttük meghúzódó gyötrelmeket. [Laci]: "Nagyon kicsi voltam, már nem emlékszek a balesetre." [édesanya]: "És most?" [Laci]: "Most már egészséges, nagy gyerek vagyok. Iskolába járok."

Kivonatos leírás: