Elhangzó szöveg: A magyar szürkeállományt olykor nem ártana idehaza is harcba dobni. Itt van például Fonyód esete. Mert valami különleges van itt, amiről jóformán csak a helyiek tudnak, ám évtizedek óta hiába várják, hogy mások is felfigyeljenek értékeikre. Eddig mindhiába. A történet több, mint negyedszázada kezdődött. [Tóth József megyei tanácstag]: "Hatvanas évek elején, hatvanas évek közepén olajkutatás, olajfúrások közbe kiderült, hogy olaj csak kis mennyiségű található a térségben, de annál több a termálvíz, különböző hőmérsékletűek. Hát a 25 év alatt valójában, amit itt Csisztapusztán jelen pillanatba láthatunk, ez a három kis medence, amelyik nagyon korlátozott létszámú fürdővendéget tud fogadni. Azt hiszem, hogy ha komolyan foglalkoztunk volna vele, vagy az illetékes szervek, akkor ezt már talán gyógyvízzé is lehetett volna minősíteni." A megálmodott üdülőközpontról sorra születtek a tervek. Ám támogatás, pénz híján ez elképzelések papíron maradtak. Most is csupán ezek az össze-vissza felhúzott házikók uralják a jobb sorsra érdemes területet. Vajon kiszámítható-e, hány millió dollár hasznot engedtek itt elfolyni a semmibe? Mert Csisztapuszta sorsa nem egyedi eset. A környéken termálkutak sora áll lezárva ki tudja még meddig? [Tóth József]: "A gyógy idegenforgalom az még talán magasabb, vagy nagyobb devizatermő terület, és ha ezt jól hasznosítanánk, sokkal jobban lehetne a külföldit egész éven át idehozni."

Kivonatos leírás: