Elhangzó szöveg: II. János Pál, a fél Margit-szigetnyi Vatikán Állam feje. 1978 óta kormányozza a római katolikus egyház több százmilliós közösségét. 1920-ban született. A színészmesterségért rajongó diák egyetemi pályáját derékba törte a világháború. Előbb munkás, majd 1942-től az illegális papnevelde növendéke. Később üstükösként emelkedett az egyházi ranglétrán. 1958-ban már püspök, majd Krakkó érseke, a bíborosi kalap birtokosa. 1978-ban bombaként robbant a hír: a Sixtusi kápolnában összegyűlt bíborosok - öt évszázad hagyományával szakítva - először választottak nem olasz pápát, Karol Wojtyla személyében. Teológiai jártassága, a II. Vatikáni Zsinaton mutatott szereplése sokat nyomott a latban, de fiatalos energiája is erőt sugároz. Külpolitikai aktivitása egycsapásra világhírűvé tette. Elődei Róma városát is alig hagyták el, ő harmincnyolc külföldi útján félszáznál több országot keresett fel. Közszereplése ellentmondásos: Latin-Amerikában például élesen elítélte a szegények érdekében politizáló egyházakat, ugyanakkor körleveleivel is munkálkodik a világbéke megőrzéséért. Talán ezért nem véletlen: személye valósággal vonzza a merénylőket. Eddig négyszer törtek az életére, egy ízben majdnem sikerrel. Rendszeresen nyilatkozik, írásokat, tudományos dolgozatokat jelentet meg. Egyes kérdésekben sok hívő is elutasítja konzervatív nézeteit, elég, ha az abortusz, a válás kérdésére gondolunk. Ugyanakkor fellépett mindenféle vallási, vagy faji megkülönböztetés ellen. Ezt a magyar zarándokok százezres tömege is tapasztalhatta legutóbbi útja során. Egyénisége ellentmondásos, de biztos, hogy apostoli kormányzása mély nyomokat hagy majd a katolikus egyház, sőt a világpolitika legújabb-kori történetén. Ha a meghívást elfogadja, egy napon Magyarországon üdvözölhetjük őt.

Kivonatos leírás: