Elhangzó szöveg: A Sanghaj Expressz ma is jár Peking és a nagy kikötőváros között. Jegyet szerezni rá még forgatócsoportunknak sem volt könnyű. Hát még azoknak a kínaiaknak, akik napokig várakoznak a Főpályaudvar környékén sorukra. Szétszakított családok milliói élnek az országban, és olykor évekig nincs mód a találkozásra. A Pacific, az Orient és a Transzszibériai Expressz mellett ez a járat is maga a történelem. A vidék, amelyen áthalad, évezredeken át a népek országútja volt. Japánok, koreaiak, franciák, angolok és németek dúlták. Az utazóközönség vegyes. Megesik, hogy olyanok is jegyet váltanak, akik bizony rosszban sántikálnak. A nőkből álló személyzet parancsnoka mondja: [személyzetvezető, magyar szinkron]: "Nem is oly régen két amerikai utast gyilkoltak meg a Sanghaj Expresszen. A tettesek azóta elnyerték méltó büntetésüket. Azóta az utasoknak nem csak a kényelmére, de személyes biztonságukra is jobban kell figyelnünk. Az első osztályon nincs is ilyen probléma, de a vonat hátsó kocsijaiban viszont gyakrabban körül kell néznünk." A kalauzlányokat nem kell félteni, mivel valamennyien az önvédelem és a kung-fu mesterei. Az első osztályon külföldiek és hivatalos kínai kiküldöttek utaznak. Számukra külön konyha és étterem működik. A másod- és harmadosztály utasainak körülményei már jóval szerényebbek. Családias és közvetlen hangulatot tapasztaltunk itt. Persze az összezártság, a kényszerű együttlét miatt nem is lehet másképp. A vonat átrobog Nankingon, a Sárga-folyót is keresztezve, kora reggel éri el Sanghajt. Addig is a képmagnóról közvetített karatefilmeket élvezhetik az utasok. Begördülünk a Sanghaji Főpályaudvarra. Az utasok eltűnnek a tizenkétmilliós forgatagban. Hogy hová érkeztek és mit láthatnak, arról nemsokára beszámolunk.

Kivonatos leírás: