Inzertszöveg:
Az amerikai elnökválasztás előtt (Munkatársak: Harcsa Béla, Ormos Tibor, Böjte József, Vékás Péter, Gorbói Tamás, Kiss I. György, Kiss Gabriella, Szalay Zsolt)
Elhangzó szöveg:
Az Egyesült Államokban négyévenként az elnökválasztások felé fordul minden figyelem. A párába burkolózott Manhattan utcáin arról érdeklődtük, miként látják maguk az amerikaiak saját választási rendszerüket és benne egyéni lehetőségeiket. Egyszerű-e vagy bonyolult a rendszer? [az utca embere, magyar szinkron]: "Egyszerű! El kell menni szavazni! Az ember elolvassa az újságokat, a folyóiratokat és elhatározza, kit választ! Elmegy szavazni és arra adja a voksát, akiről úgy gondolja, hogy esélyes." "Szerintem nagyon bonyolult a mi választási rendszerünk és nem kapunk meg kellő időben minden információt lehetőségeinkről. Ami a jelölteket illeti, szerintem nem túl nagy a választék. Én azt hiszem, Dukakisra szavazok, de még nem vagyok benne biztos." A vélemények rég voltak ennyire megoszlóak. Az emberek bizonytalanok, november első keddjére azonban már mindenki lázasan készül. A hatalomért most is két választási szövetség küzd eséllyel, a republikánusok és a demokraták. A választások hagyományosan az ország fő mezőgazdasági vidékén, az Iowa-i caucus-szal kezdődnek. A szó és a hagyomány indián eredetű, szomszédok összejövetelét jelenti. Ilyenkor nyílt szavazáson jelölik ki a konvenció küldötteit. A jelöltek esélyeiről is innen jönnek az első hírek. A pártok a választások idejére valóságos támaszpontokat szerveznek. Bonny Campbell a demokraták Des Moines-i kampányfőnöke: [Bonny Campbell, magyar szinkron]: "Itt Iowa-ban némi többségben vagyunk a republikánusokkal szemben, de általában a demokraták, republikánusok és pártonkívüliek aránya egyharmad-egyharmad-egyharmad. Így könnyen belátható, hogy a függetlenek döntik el a választást. Ezért őket keressük fel elsősorban, hogy szavazzanak a jelöltünkre. Igénybe vesszük a rádióprogramot, adásidőt bérünk a helyi televízlótól. A szavazás napján pedig, feltéve, ha még mindig jelöltünkre akarnak szavazni, felhívjuk őket telefonon, vagy bekopogunk az ajtajukon: menjenek és adják le a voksukat!" A kampányirodák munkájának hatékonyságától jelentősen függ a választások kimenetele. A republikánusok háza táján Rhonda Menke irányításával folynak az előkészületek. Ő jónak látja pártja esélyeit. [Rhonda Menke, magyar szinkron]: "A statisztikák szerint utoljára több, mint száz évvel ezelőtt fordult elő, hogy hivatalban lévő alelnököt elnökké választottak, mégis úgy érezzük, George Bushnak kiváló esélyei vannak erre. Úgy látjuk, hogy az adóterheken enyhíteni szándékozó politikája igen népszerű. Az emberek az ország élére közügyekben jártas, erős, meggyőző vezetőt akarnak. A demokraták válasza: [Bonny Campbell, magyar szinkron]: "Úgy gondolom, ha Dukakis lenne az elnök, ő azt mondaná: az emberek szükségletei, szociális helyzetük sokkal fontosabb, mint az a befektetés, melyet fegyverekre, fegyverrendszerekre fordítanak. Ez alapvető változást jelentene az államok politikai gondolkodásmódjában." Azóta Dukakis már keményebb hangokat üt meg, talán ő is hallotta ennek az úrnak a véleményét. [az utca embere, magyar szinkron]: "Amit a demokraták terveznek, azzal én nem értek egyet. Túl messzire mennek jónéhány szociális, jóléti programmal és nem törődnek vele, honnan lesz pénz mindezekre. Szerintem túl sokat akarnak nyújtani a népnek." "Úgy gondolom, Dukakis győz. Ez változást hozna ebben az országban, aminek épp itt az ideje." Az Egyesült Államokban is kopogtatnak a változások. A súlyos költségvetési hiány és a nemzetközi konfliktusok rendezése nagy terheket ró majd a Fehér Ház új lakójára. Bárki is lesz ő, remélhetőleg folytatja majd a hazánkkal megkezdett bíztató párbeszédet is.
Kivonatos leírás:
Kapcsolódó témák:
-
Szakmai címkék:
-
Kapcsolódó helyek:
-
Személyek:
-
Nyelv:magyar
Kiadó:Budapest Filmstúdió
Azonosító:MFH_1988_39-01