Elhangzó szöveg: Az erőszakos halál mindig felkavaró. Mégis, azok a dallasi lövések, amelyek 25 éve kioltották az Egyesült Államok legfiatalabb elnökének életét, valósággal sokkolták a közvéleményt és a merénylet háttere máig tisztázatlan. John Kennedy egy szemernyit sem engedett Amerika világhatalmi eszményéből. A hidegháborús politikával szakítva, készen állt azonban a Szovjetunióval való tárgyalásokra is. Ebben befolyásos pénzügyi körökre is támaszkodhatott az iskolázott fiatalember. Az 1961-ben hivatalba lépő elnök egy új korszak kezdetét jelképezte sokak szemében. "Barátnak és ellenségnek egyaránt hírül adjuk, hogy az amerikaiak újabb nemzedéke vette át a fáklyát." - nyilatkozta magabiztosan. Tehetséges munkatársaival hozzá is látott, hogy alaposan átszabja az Egyesült Államok politikai fazonját. Rövid hivatali ideje azonban akár válságok krónikája is lehetne. A CIA által pénzelt Castro-ellenes akciója a Disznó-öbölben csúfos kudarcba fulladt. A feszültségek Európa szívében sem enyhültek. Berlin, 1961 ősze. A háború óta megoldatlan német kérdés nyílt szovjet-amerikai konfliktussá fajult. Az újra-egyesítés mellett kiálló, ám realista Kennedy végül kényszerűen tudomásul vette a két német állam létét. 1961 nyara azonban áttörést is hozott. Kennedy és Hruscsov bécsi tanácskozása bizonyság volt arra, hogy a két világhatalom vezetői egyaránt felismerték: a politikai-ideológiai ellentétek színtere csakis a tárgyalóasztal lehet, s nem a harcmező. E kölcsönös kompromisszumkészség nélkül aligha lehetett volna elkerülni a tragédiát 1962 őszén, a kubai rakétaválság napjaiban. A világot egy hajszál választotta el akkor a termonukleáris megsemmisüléstől. Kennedyt, az elődjeihez képest igen realista államférfit sokan az illúziók emberének hitték. A kommunizmus elleni globális harc eszméje főszerepet kapott programjában. Úgy vélte, az amerikai társadalmat példaképpé kell változtatni. Csakis ez lehet az alapja az Egyesült Államok vezető szerepének a nagyvilágban.

Kivonatos leírás: