Elhangzó szöveg: És még egy kis nosztalgia. Vagy tán nem is csak az? A 60-as évek egyik bálványa, Illés Lajos megkésve jelentkezett albumával. De műve úgy tűnik, elsikkad a lemezáradatban. [Illés Lajos]: "Tíz éve szeretnék egy olyan lemezt csinálni, ami, az egész zenét én írom. A tavalyi év folyamán a Magyar Rádió stúdióiba készültek a felvételek, úgy érzem, hogy ez a legjobb lemezem egész életembe, nagyon kellemes csalódás lett volna, hogy ha el is ért volna azokhoz az emberekhez, akiknek én ezt írtam, ezt a lemezt. Nagyon sokat tépelődtem rajta, hogy kik szerepeljenek a lemezen, én is vállaltam két dalt elénekelni, ezen kívül a régi nagy Illés-csapatból szerettem volna, ha Levente is kettőt vállalna, de hát úgy jött össze a dolog, hogy mégse vállalta végül is." [Demjén Ferenc]: "Ez pontosan olyan, mint a piaci zöldség, tehát a lakodalmas-rock, tehát az, ami két perc alatt az Ecseri Piacon is eladható feketén, ami eladható az eladható, ami nem, az rohadjon meg. És mi valami mást szeretnék. Én mindig abban reménykedtem, hogy ez a szakma ugyanolyan értékes lesz, mint bérmelyik klasszikus zene. Én szerintem, ami jó, annak előbb-utóbb el kell jutni a közönséghez. Hogy ha nem vagy annyira erős, ha nem vagy kőszikla, akkor, akkor nem tudsz tovább haladni." [Illés Lajos]: "Bemenni a különböző boltokba, megkérdezni van-e lemez, meg megkérni őket térden állva, hogy tegyék ki a kirakatba, hátha észreveszi a kedves vásárló, megkérdezni, hogy ha nincs lemez, akkor mér’ nincs lemez, nem rendeltek, vagy rendeljenek, tessék szíves lenni. Én megpróbáltam, de, de egy idő után abbahagytam, mert egy kicsit megalázónak tartottam. Társadalmi munkába, egy vidéki református gyülekezetbe harmóniumozok, meg egy kis táppénzen is vagyok, mert tavaly, szintén egy darabom bemutatója alkalmával egy vidéki színház színpadján beestem a zenekari árokba és összetört mindenem és még mindig csak gyógyulgatok. Még a mai napig is a Művészeti Alap napi 60 forintos táppénzéből duhajkodom." A lemez címe: Kicsit keserű.

Kivonatos leírás: