Elhangzó szöveg: 1980-ban úgy tűnhetett, az Egyesült Államok kormányrúdja egy politikához alig konyító, megkopott színész kezébe került. Aki könnyen statisztává tehet bennünket egy olyan hadijátékban, amit már igazi rakétákkal vívnak. Pedig a közgazdász és szociológus képzettségű Ronald Reagant már 1966-ban elsöprő többséggel választották meg a nagy és gazdag Kalifornia kormányzójává. Politikusi karakterét a kisvárosi családtípus puritán szemlélete határozta meg. Bár mint mondják, második felesége, Nancy felfogása sokat alakított férje világnézetén. A 60-as, 70-es évek súlyos kudarcokat hoztak Amerikára. Vereséget nemzetközi téren, otthon pedig stagnálás, kétszámjegyű infláció és munkanélküliség dúlta a gazdaságot. A kormányzóként igen sikeres Reagan egyetlen tőmondatba sűrített elnöki programját: Amerika visszatér. És ismerjük el, választói nem csalódtak ebben az ígéretben. A néha hajmeresztőnek tetsző Reagani pénzpolitika megfékezte az inflációt és ezzel egyidőben csökkenteni tudta az adókat. Hat és fél millió új munkahelyet teremtett. De a szociális kiadások megnyirbálása új szegényrétegeket szült. A költségvetés hiánya állandósult. A társadalom többsége azonban elégedett ezzel a politikával. Kezdetben a szövetségeseket is meglepte a reagani külpolitika olykor durva hangvétele, és a csillagháború gigantikus programja. Reagan elnöksége mégis a nemzetközi kapcsolatokban hozott igazi fordulatot. A nagyhatalmak párbeszéde sokkal biztonságosabbá tette világunkat. Persze az is igaz, Gorbacsov rugalmassága és új gondolkodásmódja nélkül nem lett volna közeledés. Az új elnök, Geroge Bush nyolc éven át vette ki aktívan részét Reagan alelnökeként az amerikai politika formálásából. Indokolt hát a jóslat. A Reaganizmus marad, csak Ronald Reagan int búcsút.

Kivonatos leírás: