Elhangzó szöveg: Ezek a férfiak bizony sok mindenben különböznek egymástól. Egyetlen ok miatt tartoznak ugyanabba az arcképcsarnokba. Mindannyian köztársasági elnökök. Ez a funkció nálunk sem ismeretlen. A második Magyar Köztársaság elnöke kisgazdapárti vezető, Tildy Zoltán lett. Aki azonban a koalíció felbomlásával távozni kényszerült. Őt Szakasits Árpád követte 1848 nyarán. [Részlet az UMFI Magyar Filmhíradó 1948. augusztusi számából, szinkron]: "… az országgyűlés, hogy határozzon Tildy Zoltán lemondásának elfogadásáról és az új köztársasági elnök megválasztásáról. Az országgyűlés egyhangú közfelkiáltással választja köztársasági elnökké Szakasits Árpádot." 1949 óta az államfői jogkört az Elnöki Tanács tölti be, amely szovjet mintára került az Alkotmányba. Mára eldőlni látszik, hogy ezt egyszemélyi államfő váltja fel. De hogy milyen jogkörrel rendelkezzék és mi legyen a pártállása, arról igencsak megoszlanak a vélemények. A vita egyik résztvevője Bihari Mihály politológus [szinkron]: "Én úgy gondolom, hogy a köztársasági elnök intézményhez vissza kell térni a magyar alkotmányozásban. Ezzel oldódna az a hihetetlen erős hatalomösszpontosítás, hatalomkoncentráció, ami akár a kormányfő, vagy az állami és a párttisztségek betöltőinél található. Az általam javasolt köztársasági elnöki státus, funkció, tulajdonképpen átmenet lenne a nagyon erős államfői hatalmat jelentő amerikai köztársasági elnök és a lényegileg formális hatalmat jelentő osztrák, vagy NSZK államfő között. Azonkívül, hogy javaslatot tenne a kormányfőre, természetesen ellátná az úgynevezett klasszikus államfői jogokat, vagyis követeket küldene, követeket fogadna, kihirdetné a jogszabályokat, kegyelmezési jogkört gyakorolna. Ezen kívül, mint ahogy ezt a nemzetközi gyakorlat is mutatja, a köztársasági elnök lenne a fegyveres erőknek főparancsnoka. Ha többpártrendszer lesz, akkor természetesen a köztársasági elnöki funkcióra minden legális párt jelöltet állít. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy magas pártfunkciót betöltő személyt ne lehessen köztársasági elnöknek megválasztani, vagy pedig mondjon le a pártfunkciójáról. Ennek pedig az az indoka, hogy kerülni kellene a párt és az állami funkcióknak az összekeveredését és összemosását. Persze ez másképpen vetődik fel például a Szovjetunióban, ahol a pártfőtitkár egyúttal a Szovjetunió államfője is. A köztársasági elnöknek intenzív tárgyalási kapcsolatai lesznek a pártokkal. Ezért a köztársasági elnöknek népszerűnek, a különböző erőcsoportok által egyaránt elfogadhatónak, széles látókörűnek, demokratikus jogérzékkel rendelkezőnek, nagyon toleránsnak, nagyon jó tárgyalópartnernek kell lenni." Hogy ki az a politikus, aki ezeknek a szigorú elvárásoknak megfelel, azt valószínűleg még az idén megtudjuk.

Kivonatos leírás: