Elhangzó szöveg: A semlegesség ma egyik legvitatottabb külpolitikai témája pezsdülő közéletünknek. Valószínű az is, mérföldkő lesz ez a kérdés. Politikai érettségünk megmérettetése. Talán kevesen tudják, az abszolút semlegesség éppoly ritka mai világunkban, mint a fehér holló. S az európai erőegyensúlyra törekvő Nyugat bármilyen kiábrándító is, de minket 1955 - a Varsói Szerződés aláírása -, valójában már a jaltai konferencia óta a szovjet hatalmi övezethez tartozó nemzetként könyvelt el. Igaz persze az is, a jó pár évtizedesre nyúlt hidegháború időszakában az egymással szemben álló nagyhatalmak erőpolitikájában sohasem vált meghatározóvá súlyunk. Másrészt a hazai közvéleményt sem igen a nyugati agresszió veszélye izgatta. Ellenkezőleg. A szövetséghez való tartozásunk többnyire kevéssé vidám s nem éppen önként vállalat közös nyári táborozások emlékeként rögződött az emberekben. Elég, ha a 68-as csehszlovákiai invázióra gondolunk. Közös reményünk, hogy a kül- és belpolitikában egyaránt új időket élünk. A semlegesség azonban nem egyoldalú kinyilatkoztatás kérdése. A nagyhatalmak beleegyezése, sőt garanciái nélkül aligha érhető el, mert e biztosítékok hiányában sajnos kizárólag a szövetséghez való tartozásunk jelentheti azt a garanciát, amely a fegyveres fenyegetéstől sem visszariadó délkeleti szomszédunkkal szemben létfontosságú nemzetünk biztonsága szempontjából. És hogy látja mindezt az utca embere?

Kivonatos leírás: