Elhangzó szöveg: Krekács László Tsz-elnököt egy ritka sikersztori részleteiről faggattuk [szinkron]: "A dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet 1945-ben alakult, elődeink már a helybéli takarékszövetkezetnek gyümölcs és erdészeti ültetvényei voltak. Ez volt a bázisa és az alapja annak a szövetkezetnek, ami létrejött a homokon, a Duna-Tisza közén. Azért kell hangsúlyozni, hogy a homokon, mert ilyen rossz minőségű talajokon, laza területeken nagyon nehéz gazdálkodni. Mégis tulajdonképpen a mi termelőszövetkezetünk kertészeti eredményei igazolják, hogy nem volt hiábavaló az a törekvés, amit ezen a homokon megvalósítottunk. A termelőszövetkezetben a legnagyobb profil a gyümölcstermelés vonatkozásában az alma 385 hektáron, ez mellett termelünk 82 hektáron szőlőt, 40 hektár szeder, 16 hektár homoktövis, 40 hektár faiskola, 20 hektár meggy, 9 hektár körte és sorolhatnám az ültetvényeket tovább, mindezek az ültetvények úgy valósíthatók meg elsősorban, hogy az öntözési kultúrát nagyon magas fokra kívántuk emelni, a 70-es évek közepén, elején Ausztráliában meghonosodott csepegtető öntözést valósítottuk meg, ezt próbáltuk adaptálni, fejleszteni, más módszereket is bevinni ebbe az öntözési technológiába." Ez a csöpögtető technológia nem csupán nálunk állta ki sikerrel a próbát, de a távoli sivatagban is. A termelőszövetkezet ugyanis az Egyesült Arab Emirátusban erdőtelepítésekre vállalkozott. A munkát pakisztáni vendégmunkások végzik a magyar termelőszövetkezet szakembereinek az irányításával. Elsőként természetesen a bázisépületeket kellett előteremteni a sivatag kellős közepén, a szó szoros értelmében a semmiből. A víz, illetve annak hiánya mindent meghatároz ezen a vidéken. A kutak, az öntözőrendszer kiépítése néha jókora leleményt követel a magyar szakemberektől. A berendezések zömét például betonsilókba kellett süllyeszteniük, védekezésül a mindent elborító, pusztító homokviharok elől. Úgy tűnik, a hazai technológia ezen a szélsőséges éghajlaton is jól, megbízhatóan működik, habár gondok folyamatosan jelentkeznek, minthogy a sivatagi kutak vize sós, a fák törzsére kicsapódó sókristályokat háromnaponként kézi erővel kell eltávolítani. Ez a Tsz képes volt kitörni hagyományos működési kereteiből. Az ország határain kívül termel devizát és egyben a magyar mezőgazdaság hírnevét öregbíti.

Kivonatos leírás: