Inzertszöveg:
Hajléktalanok (Szerkesztette: Gorbói Tamás Munkatársak: Szitányi lászló, Szabó D. Pál, Zalányi Ferenc, Mester József, Varjasi Tibor, Csöke József, Kátai Róbert)
Elhangzó szöveg:
És most néhány kevésbé rózsás adat. Pihenni tér az ország. Ám minden 40. hazánkfia, hozzávetőleg 300 ezren, kényszer- és szükséglakhelyükre indulnak. Közülük 28 ezren padokon, vagonokban, pályaudvarokon, vagy barlangokban töltik a ma éjszakát is. [Szinkron]: "- Intézetbe voltam állami gondozott. - Mennyi ideig? - Ahogy kikerültem... sokáig. Lakás nincs. - Ma itt fognak aludni? - Szeretnénk... - Reménytelen minden. Mit gondolnak, hogy itt a Keletiben egy éjszaka, hány hasonló sorsú alszik? 50-60 szerintem. ...- Van mikor egy órakor zavarnak el a rendőrök, úgyhogy... - Ismerik a Dobozi utcát? - Ismerjük, de rossz, oda nem megyünk úgyse. - Júj, Úristen. Inkább átsétálom a fél várost. - Mióta lakik itt Móric bácsi? - Hát, kemény 40 éve. - Előtte hol lakott? - Privátba. - Albérlet? - Hát hol poloskás volt, hol meg lenyúzta a nő a bőrömet. - Most hány éves Móric bácsi? - 91.-be vagyok. Hát még fiatalkorú. - Gondolt-e szociális otthonra? - Dehogy megyek, mondom ezt megszoktam, itt jó. Meg vagyok elégedve. Aránylag. - Mióta dolgozik? - 14 éves korom óta. Most a Vágóhidat csináljuk. - Naponta 130-140 mázsa. Amit szalagról leszedünk... - Hányra megy dolgozni? - Fél hatra. Volt Budaörsön ideiglenes lakásom, de a házat eladták és onnan ki kellett jönni. Már voltam albérletet nézni... háromezer forintot kérnek, de kiköti, hogy három hónapot előre ki kell fizetni. - Mikor megy nyugdíjba? - Mikor? Tíz hónap. - És addig itt fog aludni? Hát, ha nem tudok valamit szerezni, akkor... - Hánykor kel? 4 óra 25-kor indul az első metró, azzal megyek be. - És hadd kérdezzem meg, mit gondol, mikor lesz legközelebb rendes ágya? - Hát azt nem tudom, nem tudom sajnos. - Jó napot kívánok, egy pillanatra, egy szóra engedje meg, hogy beszéljek. - Tessék parancsolni. Egy picit kijjebb tudna jönni, egy picit beszélgetni? - Tessék. - Ne haragudjon. Mi foglalkozunk a hajléktalanokkal. - Igen. - Akár jogászként is segíteni is tudunk, de azt gondoljuk, hogy egy rövid kis beszélgetés másokon is segít. Kérem szépen. - Hány éves? - 52. - 52? - Igen. 1956. júliusában szereztem tanítói oklevelet. Gyulán. Innen kerültem a Szegedi Tanárképző Főiskolára. Ott elvégeztem testnevelés-történelem szakot. De volt magántanítványom filozófiából, pszichológiából államvizsgáztam. - Miért itt kötött ki? - Mert rosszul sikerült a színre lépésem. Párttitkár voltam négy évig, rájöttem arra, hogy ők félrevezetnek engem. - Felkeresi a Fővárosi Tanácsot? - Hogyne, természetesen. - Mit gondol mit fognak adni? - Dobozi utat. Zsiványokkal tömve. - És elfogadja a Dobozi utat? - Kénytelen kell, az ember mit csinálhat?
Kivonatos leírás:
Kapcsolódó témák:
-
Szakmai címkék:
-
Kapcsolódó helyek:
-
Személyek:
-
Nyelv:magyar
Kiadó:Budapest Filmstúdió
Azonosító:MFH_1989_38-02