Elhangzó szöveg: Az Adria túlpartján húzódó Olaszország nemzeti jövedelmében is kulcsszerepet játszik a turizmus. Adózni tehát van miből, noha az államnak nem szívesen fizet senki. [Szinkron]: "A mechanizmus az, hogy annak alapján fizetünk adót, amit meg keresünk. Az alkalmazottak esetében a levonás közvetlenül a bérlap alapján történik, és így nincs kibúvó. Az olasz adózás igazságtalan, mert a szabadfoglalkozású dolgozót és az alkalmazottad egyaránt sújtja. Épp ideje volna felülvizsgálni. Nem véletlenül indítottak a szakszervezetek parázs vitát az adózással kapcsolatban. Az alkalmazottat különösen érzékeny én érinti az adó, hiszen nála a levonás közvetlenül történik." [Szinkron]: "Van egy ellentmondás az olasz adózásban: ha én beülök egy kávéra valahová, vagy bemegyek a henteshez és akármit kereskedő, munkás vagy kisiparos bizonyos összeget költők a megélhetésemre, miért nem vonhatom le ezt az év végén? Sokan azt hiszik, hogy mi kereskedők vagyunk Olaszország legnagyobb adócsalói. Ez egyáltalán nem igaz. itt Olaszországban virágzik a második, harmadik, negyedik gazdaság. Sokaknak több munkahelyük is van: lehetnek közigazgatási, állami vagy privát munkavállalók. Ez vajon nem csalás? Olyan munkát végeztetnek velünk, amit nem jelentenek be, ami sehol nincs nyilvántartva. Ez nemcsak adócsalás, de elveszi a munkanélküliek kenyeret is." A tanulság: noha Olaszország ma már a tőkés világ ötödik ipari-gazdasági nagyhatalma, bizonyos jelenségek határozottan ismerősnek tűnnek az itthon boldogulni próbáló közmagyarnak

Kivonatos leírás: