Elhangzó szöveg: Kiállítás ez is, s nem kevésbé szokatlan Kátai Mihály tűzzománc készítő-festőművész alkotásait a művész saját verse teszi még kifejezőbbé. [Kátai Mihály szinkron]: "A történet mélyén Pandóra szelence, a múlt múltat ébreszt. Az időkút végtelen mélye, a tudattalan sötét birodalma, a mindentudás kapuja. Temetők riadnak, csontok, bús kövek, ékköves fénydíszek alvó társai. Lovas temetők idegensége alatt, felett bikakoponyák, tehénkoponyák légiói mutatják e Föld lelkét. A föld igazi mítoszát. A bikaszarvú táltosok csillaghitének tanúit az igazit, a valódit. Déliosz és Délia népe, a Hajnalcsillag angyali nyelvének őrizői, e föld népe, e soha meg nem értett, a nem uralható földkemény lelkek kozmikus fényszikrák nevelői. Csillagatyátok, csillaganyátok Déliosz, Délia, kiket a kék tenger forró ege alatti népek Apollónak, Artemisznek is neveztek. A múlt múltat ébreszt. Tündér Ilona kertjeire emlékezők, Ilona, Heléna, Délia aranyhaja, íjának, nyilának zizegő zenéje, selyemsár haja gyöngykoszorúja, Diana, Délia, Ilona. A nap leánya, a nap fiának örök társnője Délia. E föld az ősarcú, melyet annyian tartottak birodalmuknak. Ez a föld, ahol István is államot alapított. Új Európa képére festett fátylat borítva fölé. Emlékezik."

Kivonatos leírás: