Elhangzó szöveg: Az Őrség. Hazánk nyugati határvidéke. Egy-egy dombtetőn egymástól látótávolságnyira lévő néhány épületből álló házcsoportokban él a vidék lakossága. A Honfoglalás után idetelepített határőrző családok alakították ki ezt, a nyomaiban még ma is fennmaradt, úgynevezett szeres település formát. Legváltozatlanabbul Szalafő község Pityerszernek nevezett falurésze őrzi mutatja ezt a településszerkezetet. A hajdan erdőségekben gazdag környék népe fából építkezett. Az egymásra helyezett gerendákból, úgynevezett koronafalat rakták. A faépületeket részben tűzvédelem miatt, részben esztétikai okokból bevakolták és meszelték. Pityerszeren változatlanul fennmaradt néhány régi épülettípus és porta. Ilyen például a kástunak nevezett épület. Vagy a kerített ház, ahol az épületek elhelyezése a jószág, sőt korábban a porta védelme miatt alakult ki. A házakon gyakran nem volt kémény és a kemence füstje az ajtón keresztül távozott. A környék agyagos talaja a fazekasoknak szolgált jó nyersanyaggal. Magyarszombatfán egy régi fazekasház múzeumként mutatja ennek a paraszt-iparos rétegnek a hétköznapjait. A ház udvarán ott látjuk a régi égetőkemencét. A vidék Árpád-kori templomai a kereszténység korai elterjedését bizonyítják. Őriszentpéter erődszerűen dombra épített temploma az épület vallási szerepe mellett betöltött védelmi funkcióját mutatja. A veleméri templom. Freskóit 1377-ben készítette egy magát Aquila Jánosnak nevező mester. A szentély falán ránk hagyta bajuszos-szakállas önarcképet. A szegényebb a falvakban templom helyett haranglábakat emeltek. Az Őrség szélének közelében, Körmenden találjuk a Batthyányak kastélyát. A középkori eredetű sarokbástyák még a barokkban átformált épületen és szembetűnőek. A kastély melléképületeivel együtt ma Körmend kulturális centruma.

Kivonatos leírás: