Elhangzó szöveg: Lóverseny. Remények háza, csalódások otthona, örömöké, csömöröké és szüntelenül új bizakodásé. Lóverseny. Villámgyors telivérek és nagyon okos emberek találkozója. Futam előtt mindenki meg tudja magyarázni, miért csak az ő lova győzhet, és utána, hogy tulajdonképpen miért nem az ő lova győzött. De ma egy kicsit ünnepélyesebb hangulat. Születésnap, sőt, gyémántjubileum. 150. évfordulóját ünnepli a magyar lóversenyzés. Lehull egy lepel, s a talpazaton bronzló áll: Kincsem, a múlt század csodakancája. A magyar lóversenyzést Széchenyi István hívta életre. A minta angol volt, a gondolat korszerű: honi lótenyésztés felvirágoztatása. És a magyar versenypálya első nagy csillaga, négylábú világsztárja, Kincsem, a csupa ideg, csupa áramvonal csodakanca idehaza és külföldön 54 nagy versenyen indult és sohasem talált legyőzőre. Az a pálya és az a célvonal rég eltűnt. Erre lehetett valahol, az Üllői út és a Ferencvárosi pályaudvar közötti részen. A második pesti lóversenypálya nevét is már csupán egy utcanévtábla őrzi, ma: Verseny utca. A sport most is otthon van errefelé. 10 emeletes várát ma úgy hívjuk: Népstadion. Jelenlegi lóversenypályánk az első világháború alatt épült. Ennek a pályának is megvolt a maga csodalova: Imperiálnak hívták. Igazi táltos volt, amilyen csak a mesében létezik. És Imperiál még nem a múlt. Sőt, ő maga egy kicsit a jövő. Mint megbecsült nyugdíjas, a ménesben ténykedik és apai örömeit évente számos utóddal gyarapítja. Villámgyors telivérekkel, amelyeknek patadobbanása élteti a remények, csalódások, örömök, csömörök otthonát: a nagy múltú 150 éves magyar lóversenysportot.

Kivonatos leírás: