Elhangzó szöveg: Az olimpiai év közeledtével a sportvilág figyelme egyre inkább Moszkva felé fordul. A 22. olimpiai játékok létesítményeit itt csak maketten láthatjuk, de nem egy közülük már elkészült. A szervezők azon fáradoznak, hogy egy évvel az olimpia előtt 1979-ben a külföldi sportolóknak is alkalmuk legyen kipróbálni az új sportpályákat. De tekintsünk csak vissza, honnan indult a szovjet sport 60 évvel ezelőtt! A fiatal Szovjet Köztársaság még súlyos harcokat vívott a külföldi beavatkozók és a fehér gárda ellen, hogy megvédje jogát az élethez. Mégis volt ereje hozzá, hogy már 1918-ban lerakja a testnevelés és a sport alapját. Lenin javaslatára a Népbiztosok Tanácsa 1918. április 22-én határozatot hozott az általános katonai kiképzésben részesülők szakköreinek és klubjainak megalakításáról. Ennek keretében rendezték az első sportversenyeket. Az ellenség még nem törődött bele a vereségbe, még támadott, az országban mindenütt pusztulás, de a nélkülözések közepette, a megfeszített munka mellett is, - egyszerű eszközökkel - rendszeressé vált a testnevelés a lakosság körében. Először vehettek részt iskolai tornában a proletár gyerekek. A kezdetleges, alkalmi pályákon tömegek tanultak meg tornázni, úszni, atlétizálni. Két és fél év alatt 150 ezren sportoltak már a fiatal köztársaságban, háromszor többen, mint a cári Oroszországban. És ez a 150,000 azokból került ki, akik korábban még közelébe sem mehettek a sportpályáknak. Amikor 1920. decemberében a Testnevelési Főiskola megalakulásáról intézkedő határozatot Lenin aláírta, már az ifjú nemzedékre gondolt. Ekkor mondotta: "a fiataloknak életöröm és frissesség kell, egészséges sport, torna, úszás, kirándulások." És a tegnap még katonák, munkások mentek, hogy tanulhassanak, és majdan ők neveljék egészséges testedzésre a fiatalokat. 1923. júniusában megalakult a Legfelső Testnevelési Tanács, amelynek égisze alatt az első nagyszabású sportversenyeket rendezik. Az első Összoroszországi Testnevelési Ünnepen már negyven város sportolói vetélkedtek a legkülönbözőbb sportágakban. Az imperialista bojkott miatt, a szovjet sportszövetségek nem lehettek tagjai a nemzetközi szövetségeknek, ezért a külföldi munkásegyesületekkel keresték a kapcsolatot. Az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság labdarugó válogatottja Svédországban és Norvégiában is szerepelt. Legnagyobb sikert hozó mérkőzését Berlinben játszotta, amelyen 6:0-ás győzelmet aratott. Országszerte egyre népszerűbb lett a sport. A rendezők azzal érték el a gyors sikert, hogy mindenütt figyelembe vették a helyi adottságokat, hagyományokat. A harmincas években a külföld is felfigyelt a szovjet sportolók teljesítményeire, bár kétkedve fogadta a híreket. A párizsi L'Humanité 1935-ös nemzetközi mezei futóversenyén nagy szenzációt keltett a Znamenszkij fivérek fölényes győzelme. A hivatalos világcsúcsnál jobb eredményt ért el ezekben az években női diszkoszvetésben Nyina Dumbadze. Az úszók is sorra javították az országos csúcsokat. Leonyid Meskov nevét ekkor kapta szárnyra a hírnév. A Komszomol kezdeményezésére bevezették a GTO - Munkára és a Haza Védelmére Kész - mozgalmat, amely az ifjúság, a városok és a falvak dolgozói testnevelésének sokoldalú programja lett. A GTO-jelvény megszerzéséhez meg kellett tanulni úszni, síelni, futni, ugrani, és végrehajtani egyszerű tornagyakorlatokat. Tízmilliók viselték büszkén a GTO-jelvényt, sok neves sportoló a GTO-próbákon ismerkedett meg a sporttal, majd további szorgalmával ért el kiemelkedő eredményeket. A GTO a haza védelmére való felkészülést és az egyszerű katonai ismeretek elsajátítását is szolgálta. Az ejtőernyőzés igen népszerű volt a szovjet fiatalok körében. A szovjet ökölvívás kiemelkedő egyénisége, kilencszeres bajnoka nehézsúlyban: Nyikolaj Koroljov. Ráismernek? Ez a szakállas férfi Koroljov, a Nagy Honvédő Háború partizánja, a Vörös Zászlórend, a Munka Vörös Zászlórend, a Honvédő Háború Partizánja kitüntetések tulajdonosa. De nemcsak ő, számtalan neves sportoló harcolt hősiesen a Nagy Honvédő Háborúban. 1945. augusztusa. Először mutatkozik be szovjet sportoló hazánkban. Iszkander Fajzulin, a szovjet hadsereg orvoskapitánya dunaradványi startjától 12 óra 55 percet úszott a Dunában és a 100 kilométeres táv után az Országháznál szállt ki a vízből. Teljesítményével, az alig pár hónapja megszületett békét is köszöntötte. 1945. november. A Dinamo Angliában vendégszereplő labdarugói hatalmas sikert aratnak. Négy mérkőzést játszottak és veretlenül, 19-9-es gólkülönbséggel fejezték be az emlékezetes túrát. 1948. Finnország, Turku, Gyorskorcsolyázó Világbajnokság. Rajthoz álltak a szovjet sportolónők és a dobogó mindhárom fokát elfoglalták. A világbajnoki címet Maria Iszakova nyerte, és ezt a teljesítményt még kétszer megismételte. Megvolt az első világbajnoki aranyérem. Az 1952-es helsinki olimpián vettek először részt a szovjet sportolók és mindjárt annyi pontot értek el, mint az Egyesült Államok versenyzői. Az olimpia első bajnoka, egyben az első szovjet aranyérmes: Nyina Romaskova-Ponomarjova. Az amatőr kerékpárosok egyik jelentős vetélkedője a Békeverseny. Hatalmas mezőnyök indulnak, óriási küzdelmek alakulnak ki. A Békeverseny harmincéves történetében a legtöbb győzelmet a szovjet kerékpárosok szerezték. 1960. Róma, olimpia. Az egyik legnagyobb meglepetés az országúti egyéni kerékpáros versenyben született. Viktor Kapitonov megszakította az olaszok példátlan sikersorozatát és legyőzte Trapét. Óriási szenzáció volt! A szovjet röplabdázók 1953. évi magyarországi látogatása segítette a sport színvonalának emelését. A magyar vívók ugyancsak szívesen adták át gazdag tapasztalataikat szovjet barátaiknak. A közös felkészülések eredményeként a szovjet vívók gyorsan sajátították el a bonyolult sport technikáját, s most már ott tartunk, hogy a tanítvány felülmúlja mesterét. A melbourne-i olimpia egyik kiemelkedő egyénisége Vlagyimir Kuc, az 5000 és 10,000 méteres futás aranyérmese volt. Az iram változtatásával teljesen "kikészítette" Piriet, Kovács József azonban, erejét jól beosztva, Kuc mögött második lett. Valerij Brumel. Rómában ezüst, Tokióban arany olimpiai érmet nyert a magasugrásban. Világcsúcsa tíz éven keresztül állta a vetélytársak ostromát. Viktor Szanyejev sorozatban háromszor nyert olimpiai bajnokságot a hármasugrásban. Valerij Borzov, a müncheni olimpia leggyorsabb atlétája, kétszeres aranyérmes, nagy biztonsággal utasította maga mögé ellenfeleit. És most a nehéz emberek: Jurij Vlaszov olimpiai bajnok volt az első a világon, aki súlyemelésben 200 kilót lökött. Utóda Vaszilij Alekszejev kétszer is olimpiai bajnok lett, és a világcsúcsok javítása terén, már a százas számhoz közeledik. Egyedülálló teljesítmény. A szovjet jégkorongozók is a világ legjobbjai között szerepelnek. Gyorsaságukkal, technikájukkal és szellemes játékukkal tűnnek ki. Nem véletlen, hogy 1954 óta, amióta először indultak a világbajnokságon, tizenötszőr lettek elsők a legjobbak vetélkedőjén. Egy másik jégsport, a műkorcsolyázás is jelentős sikereket hozott. A hatvanas években hódította meg a közönséget a Protopopov házaspár. Sikerük nem volt véletlen: komoly előkészítés előzte meg. Megkomponálták gyakorlatukat. Protopopovék visszavonulása után egy másik szovjet pár lett a sikersorozat folytatója. A Rodnyina-Zajcev kettős méltó képviselője a szovjet műkorcsolya művészetnek. A ritmikus sportgimnasztika a fiatal sportágak közé tartozik. A szovjet tornásznők gyakorlataikkal erősen befolyásolták a sportág fejlődését. A legutóbbi világbajnokságon is átütő sikert arattak. Szovjet sportolók forradalmasították a tornasportot is. Larissza Latinyina a legeredményesebb tornásznő 18 olimpiai érmet nyert, és ebből kilenc aranyérem. Mihail Voronyin olimpiai bajnok, egy nagyszerű nyújtógyakorlat közben. A Szovjetunió sportolói az eddigi olimpiákon 309 aranyérmet nyertek, világ és Európa-bajnoki győzelmeik pedig már az 5000-es számot is meghaladták. A Szovjetunióban 52 millió fiatal hódol ma is a sportnak, így sikeres a folytatás. Lehet, hogy a legjobbakkal már a XXII. olimpián, 1980-ban, Moszkvában találkozhatunk.

Kivonatos leírás: