Elhangzó szöveg: [Szinkron]: "- Vannak olyan galambok, amelyeket szinte lehet mondani, hogy intelligensek, csak tényleg az ember majdnem, hogy tud vele beszélgetni. - Ő nem felel vissza, de olyan, így figyeli az embert. Fütyülök neki! Tubó, tubó, tubó, így hívom, gyertek öreg, gyere, becézem őket. Nem a legjobb érzés, amikor a legkedvesebb galambja nem tér meg a fészkire, mert hát olyan is van, aki nem, mint postagalambot, hanem mint egy 30-40 deka húst nézi. - Hagytam öt szem galambot, mondom, ezt az ötöt nem adom oda, azt hiszi, hogy abba bírtam hagyni? Nem. Következőbe évben már röptettem. Már az egy éves galambokkal utaztattam. Tehát szeretet és szenvedély." Kérem halad a világ. A galamb évszázadokon át levélhordó volt, telekommunikációs energiaforrás. Ma hobbi, sportszerszám. A versenyzőket autó szállítja a rajthelyre. Óra indul, madár is indul. Csak vissza ne jöjjön a galambposta: levél kézbesíthetetlen, postásból levest főztek. Biztonsági öveket kérjük becsatolni! Tilos a dohányzás! Repülés ez is egy számmal nagyobb galambok szárnyán. A Gemenc Kupa vitorlázórepülői rajtolnak Őcsény hírneves mezejéről. 800 méteres magasságig vontatják a nagy fehér sirályokat, onnét aztán magad uram, irány a benzintakarékosság. Csaponganak a gépek, a pilóták egymást figyelik, komám uram hol az olló? Amint egyikünk ki fog egy jó emelőáramlatot, a többi is lecsap, megy utána, indul a gyönyörű páternoszter. A többi pedig földi szemmel, földi szívvel tiszta költészet. Hancúrozás a magasban, játék az éggel. A versenyzőknek háromszög alakú pályát kell berepülniük. "A x A: az A négyzet" - mondta Pitagorasz, és ezt az egyenletet eddig még minden vitorlázórepülő megoldotta. Vitorlák az égen, vitorlák a vízen: pilóták az emeleten, széllovasok a földszinten. Na de mit csinál a széllovas, ha nem fúj a szél? Hát, akkor szél nélkül próbál lovagolni, evezget a tenyerével, vagy önellátásra rendezkedik be és csapja a szelet, kivételesen nem magának. Persze sokan már ettől is fejre álltak. Mindjárt más, amikor élesre fordul az ügy, élesre a szél és élesre a küzdelem. Cudar és hetyke szél kapta hátára Füred és Tihany között világbajnokság garabonciásait. Repültek a víz hátán, kegyetlen kalózcsatákat vívtak a bólyák körül, beleálltak a szélbe és erős a gyanúnk, hogy közben - szívük mélyén - boldogok voltak. Persze, hiszen az emberiség régi nagy álma teljesült itt, az ősi bölcs könyvek is tanúsíthatják - bár sokan hiszik magukról hogy képesek rá - a vízen járni oly ritka embernek sikerül. Vaspapucs. Persze nem az inkvizíció kínzóeszköze, hanem a salakmotorosok szerszámja. Salakmotor ez érdekes játék: a versenyzők motoroznak, a salakot a szurkolók viszik haza a foguk alatt és a szemük sarkában. A masinák hosszú, piros porzászlót lengetnek maguk mögött és - néha ez is velejár - egy kicsit úgy elszórják lovasaikat. A versenyzők ilyenkor a szabadesés és a csúszó mozgás törvényeit tanulmányozhatják nagyon közelről. A tandíj néhány kisebb horzsolás, azt mondják, megéri, hiszen mindegyikük feltápászkodik és mindegyikük visszaül a nyeregbe. A tanulság figyelemreméltó: senki sem tekinthető bukott embernek, amíg van kedve, van szíve újrakezdeni. A kanyarvétel technikája roppant érdekes: egyik kerék erre, a másik kerék arra, tehát oldalvást is lehet új irányt keresni, csak persze kapaszkodj, ha jön a kanyar. A lényeg az, hogy nem lehet elég korán kezdeni. Egy vezető, pontosabban motorvezető ismerje meg már gyermekkorában a szakma fogásait. És akkor már mindig tudja, mekkora a követési távolság, hol kell gázt adni, mikor kell fékezni. És ezek a mai gyerekek, kérem a jég hátán is megélnek, persze ha úgy vannak öltözve. Nincs olyan síkos pálya, hogy meg ne állnának a lábukon. Még akkor is, ha korcsolyával súlyosbítják az ügyet. A szabályokat persze meg kell tanulni, be kell tartani, hiszen játék az egész, még akkor is ha, néha elszabadulnak a gyermekded indulatok, és úgy elragadja az embert a harctéri idegesség. És íme, egy legális módszer a harctéri idegesség feloldására. Az ököl feltalálása óta százezer derék bajnok bizonyította: egy pofon is lett annyira barátságos, mint ment egy őszinte kézszorítás. És van az ökölvívásnak egy nagyszerű szabálya, nem árt, ha jókor megtanulják a gyerekek: támadni mindig csak szemtől szembe szabad. És most tessék jó figyelni! Nálunk is vannak ugye lakótelepi otthonok, nálunk is gond, hogyan mozgassuk meg a gyerekeket, és urambocsá önmagunkat. Ez az ifjú szovjet mérnök kis lakásba illő tornatermet tervezett, és épített a saját kis lakásában. Szabadalom nem védi az ügyet, bárki utána csinálhatja. A szerszámok megejtően egyszerűek, és egyszerű lett a jelszó is: csináld magad és használd magad! Repülni jó, persze, ha nem esik túl keményre az ember. A trambulin, a gumiasztal ügyes szerszám, mindig visszadobja a labdát, még akkor is, ha a labda kivételesen nagyon is emberszabású. A holland bajnokság képeit látjuk: volt versenyző, akit úgy kellett lelőni, hogy végre abbahagyja. Hiába jó, ha tudja az ember, mikor kell, és hogyan kell kiszállni. Bekerültünk a nosztalgia utcába, divat az avítt. Sokan már olyasmit is visszaálmodnak, amit még új korában sem ismerhettek. Az viszont sehogyan sem helyénvaló, hogy mindig a kis keréknek kell a nagykerék után futni. Gondoljuk csak meg kérem, hát hol van az megírva, hogy olykor-olykor ne tudhatná az a kis kerék is, hogy merre kéne menni.

Kivonatos leírás: