Elhangzó szöveg: 1982-ben avatták és máris nagykorú. A honi sport- és popélet legújabb zarándokhelye a Budapest Sportcsarnok. Az elmúlt esztendő utolsó, a pompás létesítmény első világbajnokságát, négy kontinens tizenhat országának női kézilabda válogatottja részvételével rendezték a tízezres arénában. Izgalom, érdekesség, látnivaló akadt bőven. Olyan magas hőfokon, és olyan keményen csatáztak a lányok, asszonyok, hogy időnként elfeledkeztünk arról, az úgynevezett gyengébb nem villog a pályán. Bomba gólok, szemfüles indítások, körmönfont cselek, mértani pontosságú átadások váltogatták egymást, percenként hördült fel az ámuló-bámuló publikum. Több felvonásos mini drámák zajlottak a parketten, mindig akadt örömtől repeső, vagy ellenkezőleg, bosszúságtól könnyező főszereplője a tizenegy napos nagy kavalkádnak. Nyolcadik alkalommal találkoztak egymással világbajnokságon a műfaj legjobbjai, először randevúztak hazánkban a kis labda varázslónő. Nem szabad lemaradni a nagy elődöktől, jól tudták ezt a maiak is. Ezért az ifjú szövetségi kapitány, Csik János még a világbajnokság alatt is rendszeres gyakorlásokat dirigált lányainak. A célkitűzés ugyanis az volt, hogy minden erővel a dobogóra kell jutni, hiszen az első három hely valamelyikének megszerzése egyet jelentett az olimpiai részvétellel. A nagy tét, az idegeskedés, az izgalom ugyan nem látszott a játékosokon, élvezték akárcsak a külföldiek, a sportcsarnok tőszomszédságában lévő vadonatúj szálloda a Hotel Stadion komfortos vendégszeretetét, mégis a feszültség ott vibrált a levegőben. A közös ebéd, az időt mulató beszélgetések közben is. Oldani kellett a görcsöket. A fáradt, elgyötört izmok szakszerű masszírozása több volt egyszerű gyúrásnál, kisimultak az idegek is. A Magyar Filmhíradó kamerái csokorba gyűjtötték a világbajnokság érdekes epizódjait. [Inzert: Keresd a labdát!] Kézilabda labdaérintés nélkül, azaz modern és sajátos parkett-tánc. Gólt lőni, passzolni, szerelni úgy, ahogy mindenki tud, de helyezkedni… [Inzert: Tizennégyen - és ketten] Mind a mai napig megválaszolatlan kérdés: a kézilabdázás van a bírókért vagy fordítva, ezek a feketeruhás urak a játékért. Időnként, mintha maguk sem tudnák. Így válnak a mellékszereplők főszereplőkké. És még mondja valaki, hogy az a jó bíró, akit nem lehet észrevenni a pályán. [Inzert: Lányok – a kapu előtt] Ha kivédik a bombákat ők a hősök, de ha nem, akkor minden kudarc elsőszámú okai. Kapusok. Övék a legmostohább szerep. Spárgáznak és lepkéznek, szemaforoznak és néha letaglózzák az ellenfelet. Jelszavuk: gólt nem kapni. [Inzert: Hej, élet… edzőélet!] Figyelem! Itt még mintha hatnának a legkülönfélébb nyugtatók, vagy nagyon a mérkőzés elején vagyunk? Ez már a hajrá! Élesedik a csata. Na, nem ez nem lehet, ez nem lehet igaz, elképesztő, felháborító, hihetetlen, botrány. Pedig ők mind sikeredzők. [Inzert: A lányok, a lányok – angyalok?] Hogyan? Ez nem rögbi, hanem kézilabda? Méghozzá női kézilabda? Ki hitte volna… Mintha csak az idén a kék foltos mintázott lenne a divat. Itt sötét mezőben a magyar válogatott. Lányaink nem csak azért hajtottak dupla lendülettel, mert hazai környezetben ez így illik, hanem kötelezőek voltak a hagyományok is: az eddigi hét világversenyen egy-egy arany és ezüst, valamint három bronz jutott legjobbjainak. A magyarok utolsó előtti találkozóján a fehér mezes jugoszlávok nyertek. A szovjet csapat három pontos, behozhatatlan előnnyel már világbajnok. Ekkora tehát eldőlt, hogy éppen ezt a csapatot, a világ legjobb női kézilabda válogatottját kell a világos mezes magyaroknak legyőzniük, ha érmet akarnak nyerni. Győzni kell! Elképesztően nehéz a lecke. A súlyos feladat mégis szárnyakat ad a kedvenceknek. 11-es mezben Sterbinszky úgy dirigál, hogy néhány lelkes híve már-már Karajanhoz hasonlítja. A hetes számú Gódorné balkezes lövései ellen nincsen orvosság és villog Angyal, Gombai, Krámerné, Csíkné, Barna is, szóval mindenki. És nem hiába, mert a végeredmény 15:13-as győzelem. Megvan az ezüstérem! Ezek az utolsó másodpercek, a labda magasba repül, és lehet indiántáncot lejteni, gratulálni, elismeréseket fogadni, csókot dobálni és nem is titkolt könnyeket elmorzsolni. Az eredményhirdetésnél mindenki elégedett: a szovjet csapat azért, mert megőrizte trónját, a magyarok túlteljesítették a tervet, a jugoszlávok pedig megelőzték a három érmes nagy riválist, az örök favorit NDK-át. Joggal elégedettek a rendezők is: hamisítatlan magyaros vendéglátásban részesítettek mindenkit, ugyanakkor hallatlanul szakszerűen vb-aranyat érdemlő hozzáértéssel bonyolították le a versenyt. Jól vizsgáztunk! Jól vizsgázott a Budapest Sportcsarnok, így természetes volt a szurkolók búcsúja: viszontlátásra 1983 világversenyein!

Kivonatos leírás: