Elhangzó szöveg: A láb, a láb, az mindig kéznél van… - amint ezt egy kortárs riporterünk klasszikus tömörséggel egyszer megfogalmazta. "Ha futsz, egészségedért futsz" - ismerik fel egyre többen, világszerte. A jelszó jegyében vágnak neki ezrek és ezrek Bostonban, Sao Paulo-ban és - képeink tanúsága szerint-Moszkvában is. A táv ezúttal tiszteletreméltó: pontosan 42,195 méter, maratoni hosszúságú. De hogy hol és kik állapították meg ezt ilyen precízen, azt homály fedi. Mert amikor időszámításunk előtt 490-ben egy ismeretlen görög harcos a perzsák felett aratott maratoni győzelem hírét hozta, a lelkeszakadtáig futott, csak éppen a megtett utat nem mérte le senki… Ám a legenda él és a modern olimpiai játékok egyik emlékezetes attrakciója a maratoni futóverseny, amikor megméretik: képes-e legyőzni önmagát az ember? Az első Budapesten rendezett tömeg maratoni futás nemzetközi mezőnye a KISZ és az IBUSZ védnökségét élvezi. A világ minden tájáról jöttek: németek, görögök, franciák, algériaiak, angolok és olaszok, de ők nem jöttek üres kézzel… [Bangha Dezső, Csehszlovákia, szinkron]: "A mi korunkban a 40 és 50 között - habár már én is közelebb vagyok az 50-höz, mint a 40-höz -, természetesen a mozgáshiány. Hát, én hadat üzentem a kövérségnek, a túltápláltságnak, mert olyan 5 évvel ezelőtt még 18 kilóval voltam nehezebb. Tehát a mozgás az öröm, és mozogni kell minden korban, úgyhogy ezt szeretném elérni a más korosztályoknál is, természetes is, hát, a fiataloknak hát példát adni ezzel." Herr Schuster Münchenből érkezett. A 77 éves öregúr indult már Olaszhonban, Angliában és mindenütt lefutotta a maga 20-30 km-reit. Nálunk a maratoni távra készül. [Kisterenyei Ervin képrestaurátor, Feledy Péter szinkron]: "- Éppen elég fizikai munkával meg fáradsággal jár egy-egy restaurátori munka, és az embernek egyszerűen szüksége van valahol levezetni. Nekem ez a levezetés. – Annyian mondják, hogy nincs energia, idő gyakorolni, futni rendszeresen. Hát, hogy jut erre idő? – Mindig van rá idő, mer az ember vagy a munkakezdés előtt, vagy ebéd helyett vagy vacsora után… Én úgy vagyok vele, ha két napig nem futok, már nem érzem egyszerűen jól magam." Günther Heussig, ez a két méter tíz centire nőtt nyugat-berlini reklámgrafikus abszolút amatőr, igazi turistafutó, aki futás közben ismerkedik majd Budapesttel. [Dr. Spiegl József, a KISZ Központi Bizottsága Sportosztály vezetője, Feledy Péter szinkron]: "- Hát a világ tele van ilyen nagy futóversenyekkel, és eljutottunk odáig, hogy itt Budapesten is legyen egy maraton. Persze nem először futnak Budapesten, az utcán az emberek, mert a Tanácsköztársaság ideje alatt is volt egy hasonló megmozdulás. Majd a felszabadulás után volt a híres felszabadulási váltó. Nagyon komoly társadalmi segítséget kaptunk, és megértést különböző vállalatoktól, intézményektől. Tulajdonképpen sporttörténeti pillanat, mert ennyien maratonon Magyarországon és a városban még soha nem rajtoltak. – Hányan? – Közel ezren vágnak neki a nagy maratoni távnak, hatszázan a kis maratoni távon indulnak." A mezőny tehát elindult, hogy a szó szoros értelmében körbefussa a fővárost. A főútvonalakon haladnak a Duna-partig, majd a rakpartról ismét a körútakra térnek. A futóparádé a magyar maratoni bajnokság élversenyzőit is csatasorba állítottam. A vezető boly élén a spartacusos Kiss Zoltán, szorosan mögötte Borka, Szekeres, Jenkei, Kerékjártó. Ünnep volt ez, a mozgás igazi fesztiválja, ahol együtt futottak a minőségi eredményekre törők azokkal, akik számára a részvétel volt a fontos, nem a győzelem. [Kelen János sokszoros magyar távfutóbajnok, szinkron]: "Leventéknél kezdtem el futni, kényszerből. Önként nem jelentkeztünk. S akkor a leventeoktató, volt egy sportszázad, ahova betettek, voltunk ott több százan, és kellett futni mezei versenyen 3x10-es csapatot, harminc ember kellett hozzá. Hát, aztán végül is senki nem ellenkezett ötön kívül, erre fogták megtizedeltek bennünket. Így lettem tizedik, mint a katonaságnál csinálták." Ez bizony afféle "muszáj"-dolog volt még, de a futást mégis megkedvelte Kelen János. Később rekordot rekord a halmozott… [Kelen János sokszoros magyar távfutóbajnok, szinkron]: "Bár én lennék harminc éves, vagy esetleg azon belül. Itt állnék én is a küzdőtéren. De hát ugye azért 74. évemmel, négy fiam van, hat unokám, három dédunokám. Már elég elfoglaltság. Meg versenybíráskodok." Az utódok talpa alatt megmozdult a város. Budapest ezen a napon sportmetropolisszá vált. Ebben az egészséges vetélkedőben maguk mögött hagyták a kilométereket és a fölösleges kilókat. Ez az aktív veterán - Monori Kovács Jenő - bár a nyolcadik ikszet tapossa, éppoly tempósan gyűri le a távolságot, mint egykoron, talán ötven éve, mostohább körülmények között. Az egykori film tudósítás felidézi azt a mezei futóversenyt, ahol a magyar munkásfiatalok versengtek a népligeti nagykörben. Alig kellett hozzá más, mint egy szerény szerelés: egy pár rugalmas láb és egészséges tüdő… Még a zápor se lohasztotta kedvüket… De most süt a nap és egy életre szóló élményt jelenthet az algériai Hamadache Reskinek, hogy a pesti Grand Boulevardon az áprilisi hőhullám idején vezetheti a mezőnyt… Ilyenkor jól jön a hidegvizes szivacs! Ez a pillanatfelvétel a sportszerűség példájául szolgálhat: a mezőnyt vezető az őt üldöző futókat is segíti a frissítővel. Egy ilyen városi futóversenynek különleges hangulata, varázsa van. [Önkéntes szinkron]: "Hát, tulajdonképpen én a maratonistákra várok, és nekik fogjuk adni a vizet, illetve a teát. Szerintem egy nagyon szép verseny, és az emberek erőnléte próbára van téve tulajdonképpen. Én is szeretnék indulni, de hát én fizikailag még nem vagyok erre érett." Pedig ezt a sportágat nem lehet elég korán kezdeni és szinte soha nem lehet abbahagyni… Íme, a két lábon járó bizonyítás: ki hinné, hogy ez a lengén öltözött atléta egyidős a XX. századdal és részt vett egykoron ő is a Munkás Testedző Egyesület egyre rendszeresebbé váló mezei versenyein? Akkoriban, úgy tűnik sokkal több eső esett, mint napjainkban, így hát nem csak verítékükben fürödtek az indulók, de az mit sem zavart: futottak! A győztest a veteránok veteránja a legendás hírű Ripszám bácsi üdvözölte… És csak egy jókora ugrás az idő trambulinjáról, hogy utolérjük az első pesti tömegmaratoni vetélkedő élmezőnyt. A mai Népköztársaság útján - az egykori Andrássy úton járunk -, ahol pontosan 65 esztendeje ugyanezen a flaszteron futottak sok ezren 1919 szabad májusán, a Tanácsköztársaság tiszteletére rendezett tömegversenyen. Napjaink hű kísérőjévé lett a sportszerű mozgás: "a futás a mozgás költészete, az ifjúság forrása" még akkor is, ha olykor kifogy a szusz. [Mentős szinkron]: "Hát, azt hiszem, hogy a verseny végén számíthatunk egy kis munkára. Arra gondolok, hogy esetleg oxigénpalackot kell felhasználni. Tehát a kifáradt versenyzőknek szüksége lehet esetleg oxigénlélegeztetésre." S ha a szokatlan terhelés egyesek számára megálljt is parancsol, a cél az élen futókat köszönti. Íme, a győztes Kiss Zoltán, a tájfutó távfutó, aki maga mögött hagyta a teljes maratoni élmezőnyt. A maratoni futás növekvő népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ezen a távon már nők is versenybe állnak, egyre jobb teljesítményt nyújtva. Talán jobb és olcsóbb ez, mint a legszebben kidolgozott aerobik, vagy bármely receptes fogyókúra. A négylábúak versenyét budaörsi Cézár nyerte, új országos ebcsúccsal. A mai rajongók holnap akár együtt indulhatnak az ünnepeltekkel, hiszen a láb mindig kéznél van, korra, nemre való tekintet nélkül. [Riporter, Kiss Zoltán szinkron]: "- Hogy érezted magad a verseny alatt? – Különösebb gondom nem volt. Csak úgy, amikor az az algír fiú el kezdett futni, akkor gondoltam, itt baj lesz… Végül ránk is futottak hátulról hárman, a mezőnybajnok Mayer is, és köztudott, hogy ő gyorsabb, féltem tőle. És számomra hihetetlen, hogy egyszerűen harminc kilométer előtt mindenki leszakadt. – Van jövője ennek a versenynek? – Van, van jövője. Kis változtatással talán. – Miért? – Hát, szóval, a kocsikísérés az nem volt jól megoldva. Mondjuk, nekem van órám, de sokan nem szeretik. És a mutató óra már 80 órát mutatott, úgyhogy meglepődtem." Tehát: jövőre veletek, ugyanitt!

Kivonatos leírás: