Elhangzó szöveg: A keleti hadszíntérről hazatérő második honvédhadsereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes a kijevi pályaudvaron elbúcsúzik a visszamaradó megszálló csoport tisztikarától. A hazatérő hadseregparancsnokot Kállay Miklós miniszterelnök üdvözölte a Keleti pályaudvaron. [Kállay Miklós:] "Köszöntöm önt, mint vezért, mint parancsnokot, de köszöntöm önt, mint a harcoló katonával együtt harcoló hazatért sebesült honvédet. Köszöntöm azokat, akik önnel és ön után hazajönnek most, köszöntöm azokat, akik ottmaradnak tovább küzdeni és szívem minden gyászával gyászolom azokat, akik már nem térnek többet haza. Most hogy hazajönnek, egy második kötelesség fakad, amelyet én vállalok, melyet én tartok kötelességemnek teljesíteni, és az, hogy minden jó tiszt, minden jó katona, honvéd, aki hazatért, megtalálja itthon újra az otthonát, legalább úgy, ahogy elhagyta az otthonát, de hogyha tud ez a nemzet, ez a nép, ez az ország több kenyeret, több életet, több lehetőséget, jólétet, boldogságot nyújtani, azt elsősorban önöknek kell adni, és elsősorban önök között azoknak, akik áldozatot hoztak. Az isten áldja meg önöket!" [vitéz Jány Gusztáv:] "Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Amikor hálás szívvel mondok köszönetet ezekért a meleg szavakért, akkor ezt büszke örömmel fogadom, nem a magam személyére, hanem átadom azt azoknak, akik a Don partján becsülettel harcoltak, és megakadályozták azt, hogy a vörös rém véres karmaival belemarkolhasson országunknak megszentelt földjébe. Ezek a doni hősök azok, akik betartották azt a fogadalmat, amelyet főméltóságú urunknak kezébe letettek, amely minden magyar embernek jelszava kell, hogy legyen, akár a béke munkája mellett áll, akár fegyvert kell neki ragadnia: "Istennel, legfelsőbb hadurunkért és a hazáért, mindhalálig!"

Kivonatos leírás: