Elhangzó szöveg: [Ziegler Géza:] "És te, nagynevű professzor, építőművész, építőmester, néhai Alpár Ignác! Kinek lelke immár a magas egekben ott honol, ahol a törhetetlen fényű nap, a hold és a csillagok munkáltatnak. Lássad, a magyar építőmunka áldása között, buzgó törekvéssel mielőtt talpra állni szegény, lerongyolódott magyar nemzetedet, újra virágozni sárba tiport építőművészeted, építő iparodat! Nem siratunk immár téged, Alpár Ignác, de büszke lelkesedéssel üdvözöljük nagy szellemedet, amelynek ez ércszobornál is maradandóbb emléke hatalmas építési alkotásaidban, nagy magyar művészetedben és az általad, műtermedben nevelt nemzeti és világraszóló építőművészet újrahajtásában gyökerezik. Mi bízunk a magyar nemzet jövőjében, mi bízunk egy isteni igazságban, hol a végtagjaitól megfosztott és megcsonkított szegény magyar hazánk újra egységes, hatalmas és boldog lesz, Amen!"

Kivonatos leírás: