Elhangzó szöveg: [Szerémy Zoltán:] "A lelkem legmélyén régóta készülök az én legnehezebb és egyben utolsó szerepemre. Búcsút venni a színpadtól, egy emberöltőt kitevő szerény pályafutástól, művészkollégáimtól, és az én hatalmas uramtól, pártfogómtól, egyben érzelmi világom legkedvesebb rokonságától, a színházi közönségtől. Együtt ölelem az én öreg szívemre mindazokat, akik hozzám jók voltak, és boldog vagyok abban az érzésben, hogy sohasem volt dolgom olyanokkal, akik rosszak lettek volna hozzám. Hálatelt szívvel mondok köszönetet a híradó képein keresztül mindannyiuk felé."

Kivonatos leírás: