Elhangzó szöveg: Tizenöt hold juttatott földjük van Bártfaiéknak Pusztaszabolcson. Legnagyobb gyermekük, Erzsébet már tagja a helybeli Dózsa Termelőszövetkezetnek. Minden vágya az, hogy traktoros lehessen, ehhez kéri édesanyja beleegyezését. Bártfainé szívesen engedi a gépek után érdeklődő lányát erre a pályára. Mikor leesett az első hó és kevesebb lett az otthoni munka, Erzsi elhatározását valóra váltja és jelentkezik a pusztaszabolcsi gépállomás tanfolyamára. Iván Mihály gépállomás-vezető és Tunyogi József főgépész szívesen fogadja a jelentkezőt. Tizenhét lány hallgatója van a gépállomás nyolchetes traktorista tanfolyamának. Egytől egyig olyanok, akik a géphez még nem értenek, de szeretik a gépet és egyetlen vágyuk traktorosnak lenni. Az elméleti órákat műhelygyakorlatokkal egészítik ki. Mészáros Irén Matyik Magdával már komoly szereléseket végez. Bártfai Erzsébet már az elmúlt nyáron is a gépállomáson dolgozott, így a tanfolyam ötödik hetében teljesül régi vágya: önnállóan (sic!) fog traktort vezetni. A traktorista lányok munkájukkal meggyorsítják a falu gépesítését és ezen keresztül mezőgazdaságunk szocialista fejlődését.

Kivonatos leírás: Pusztaszabolcs, a főutca havas tájképe a templomtoronyból filmezve. Bártfai Erzsébet és édesanyja parasztházuk udvarán kukoricával eteti a libákat (az anya karján fűzvessző kosár, a háttérben szénakazal, vesszőkerítés). Az utcán utánfutós traktor hajt el. A Fould-Springer-Wooster kastély totálképe, előtte behavazott földút. A helyi gépállomás épületei, Bártfai Erzsi traktorista tanfolyamra jelentkezik. Elméleti és gyakorlati képzésen részt vevő fiatalok, közöttük sok lány (géptan, szakrajz, kovácsolás, motorszerelés tanműhelyben). Hofherr HSCS traktort vezető lányok a határban és a település utcáin. A traktor volánja mögül édesanyjának integető Erzsi.