Elhangzó szöveg: A magyar dolgozók szeretik a szabadságáért küzdő hős kóreai (sic!) népet. A Budapesti Textilnagykereskedelmi Vállalat dolgozói hetente összegyűlnek a vállalat ebédlőtermében, hogy különböző méretű ruhácskákat varrjanak a kóreai (sic!) gyermekeknek. Az asztaloknál a vállalat egy-egy férfi dolgozója történeteket olvas fel a kóreai (sic!) hősökről. Kovács Zoltán a kóreai (sic!) nép hősi harcáról beszél a dolgozó asszonyoknak, akiknek a keze alatt a 30-40 cm-es szövet- és selyemmaradékok néhány óra alatt kis ruhákká válnak. Hatos Dezsőné már a nyolcadik ruhát varrja, de Csohány Magda sem marad le mögötte. Nagy öröm egy-egy ruhácska elkészülte. A varródélutánok megindulásakor kétszáz ruha elkészítését vállalták a dolgozók. A lelkes munka eredményeképpen máris a 355. ruhánál tartanak.

Kivonatos leírás: A Budapesti Textil-nagykereskedelmi Vállalat alkalmazottai (a gyár Szent István téri maradék-feldolgozó üzemének kezdeményezésére) a gyár menzáján heti rendszerességgel összegyűlve gyermekruhákat varrnak Észak-Korea számára (1952. július 8-a, kedd délután): asztalokat körbeülő, tűvel, cérnával varró nők, közben férfi munkatársaik agitatív történeteket olvasva "buzdítják" őket; a hátérben cserépkályha; szabás, tűzés, varrás, egy-egy elkészült gyerekruha megcsodálása – mosolygó, büszke varrónők. Az elkészült ruhák begyűjtése (szögletes, fűzvesszőből font kosár közelképe).