Elhangzó szöveg: Ötéves tervünk nagyra növő iparóriása Ózd. A portáldaruk acélkarjai szüntelenül hordják a nyersvasat a Martinba. A Martinban, ahol az acél születik, az 1-es számú kemencénél dolgozik Suszter Sándor és brigádja. Suszter Sándor a brigád lelke, motorja. Harminc éve dolgozik, de igazi munkakedvét a felszabadulás hozta meg. Első kitüntetését a Margithíd újjáépítéséért vívott győzelmes harc során kapta. 1951-ben kiváló olvasztár lett és ugyanez évben, mint a Kongresszusi verseny győztes olvasztára, elnyerte a sztáhánovista (sic!) címet. Suszter Sándor brigádja hetven tonna acélt készít egy-egy berakással. Naponta kétszáztíz tonna, kiváló minőségű acéllal több jut épülő, szociálista (sic!) hazánknak. Értekezleten vesznek részt az üzem legjobbjai. Somogyi elvtárs, a gyár igazgatója, és Bódi László (sic!) Kossuth-díjas hengerész felszólalása után Suszter elvtárs tesz felajánlást. Vállalja, hogy a választási békeversenyben 125%-ra fokozza termelését. Jól esik a séta az ózdi parkban. Hazafelé tartanak az értekezlet résztvevői. Suszter Sándort fia kíséri. A fiú ugyancsak az üzemben dolgozik. Esti főiskolás, elektroműszerész. A ma ipari tanulóinak élete más, mint az idősebb Suszter Sándoré volt. Otthont, nagyszerű iskolát teremtett számukra a nép állama. A csecsemőotthon az ózdiak másik büszkesége. Erre jár hazafelé mindennap Suszter elvtárs. Ezek a gyerekek a holnapután kohászai. Milyen nagyot fordult a világ Suszter Sándor gyermekkora óta. Ő még a régi kolónián élt, ebben a házacskában. Ma a Suszter család az új Táncsics telepen lakik. Suszter Sándort mindenütt szeretik, becsülik. Hazaérkezett a nagypapa, örül Babszi, a kis unoka. A család legidősebb tagja a 85 éves nagymama, a legifjabb, a nyolchónapos Ildikóval. Suszter Sándor fiai és lánya már az Ózd (sic!) holnapját látják. A kibővittendő (sic!) csecsemőotthon, a Bolyokon felépülő új munkásházak, az épülő hűtőtorony ízelítőt adnak erről a holnapról. Így él Suszter Sándor olvasztár, aki a dolgozó nép bizalmából képviselőjelölt lett.

Kivonatos leírás: Munkaképek a Martinban (vasanyag darus szállítása, Suszter Sándor és brigádja a kemencéknél). Suszter Sándor oklevelei közelképen (az újjáépített Margithíd átadása alkalmából kapott emléklap (1948), a vállalat legjobb olvasztára (1951) emléklap és zászló, sztahanovista oklevél). Az olvasztott acél minőségellenőrzése, egyeztető alkalmazottak; olvasztárok kalapban, védőszemüvegben, adalékanyag lapátolása a kemencébe. Értekezlet a gyár társalgójában (Somogyi Antal gyárigazgató, Bódi Béla hengerész, majd Suszter Miklós felszólalása. Ózdi városképek (parkban sétáló, beszélgető, egymástól kézfogással elköszönő férfiak, Suszter és egyik fia hazafelé tart (macskaköves utca, a távolban lakótelep). A város egyik óvodája (épület totál, udvaron játszó gyerekek, óvónők; babakocsi, hintaló, taliga, homokozó, szita). Régi munkásházak a gyár tövében. A Táncsics Lakótelep házai, parkban játszó gyerekek, Suszter Sándort üdvözlő felirat lakóházuk lépcsőházának bejárata felett ("Üdvözöljük házunk büszkeségét, a nép képviselőjelöltjét, Suszter Sándor elvtársat!"). A többgenerációs Suszter család lakásában, a város és a gyár fejlődését propagáló helyi kiadványt lapogatják a családtagok (fotók a helyi létesítményekről); kilátás a család erkélyéről, a kohó látképe.