Elhangzó szöveg: Évszázados park ölén, lombjukat hullató, őszi fák alatt a Wenckheim grófok hajdani birodalmában friss muzsika csendül. Megkezdődött a Békéstarhosi Zeneiskola új tanéve. Az általános iskolások és gimnázisták (sic!) a délelőtti tanítás után újonnan épült zenepalotájukban ismerkednek meg a muzsika mestereivel. Monoki Lajos parasztgyerek Händelt játszik. Bordás Ágnes Liszt Impromtu-jét adja elő. A Békéstarhosi Zeneiskola Egyesített Ének- és Zenekara hangversenyt ad. Purcell 17. századbeli angol zeneszerző egyik művét szólaltatják meg a környező tanyák népének.

Kivonatos leírás: Békés-Tarhos (Békés megye; 1954-től különálló települések), az egykori Wenckheim kastély parkja, a helyi Állami Énekiskola (Békés-tarhosi Állami Zenei Gimnázium és Konzervatórium) növendékei gyakorolnak a park fái alatt (klarinétos, fuvolás). Kisiskolás gyerekek többszólamú szolmizációs gyakorlata tanárnő vezetésével. A Kaufmann Oszkár tervei alapján 1952-1953-ban felépült és 1953-ban Kodály Zoltán által felavatott Zenepavilon épülete (kistotál, diákokkal). Tanórák a zenei szakközépiskola és tanítóképző tantermeiben: Monoki Lajos (későbbi zenepedagógus, citeraművész) hegedűórája (tanterem, figyelő tanár (Holló Sándor?), zongorán kísérő fiatal nő; élő, részlet). Bordás Ágnes zongoraleckét vesz (élő, részlet, mellette tanára (Mező Imréné?). A kórus és zenekar koncertje a Zeneiskola nagytermében (élő, részlet, karmester: Gulyás György karnagy, iskolaigazgató; zongorista, hegedűsök, csellisták, fuvolások, éneklő növendékek). Közönségképek (lakosok a környékbeli falvakból). A Zenepavilon ión oszlopokkal díszített homlokzata esti kivilágításban.