Elhangzó szöveg: A dunántúli olajmezők eddig jórészt felhasználatlan anyaga volt a pakura, a nyersolaj mellékterméke. Zalaegerszeg mellett valóságos tavat képez ez a felgyülemlett, kocsonyás massza. Ipari felhasználás céljára a masszát nyolcvan fokra hevítik. Ezt a hőfokot mozdonyokban fejlesztett háromszáz fokos gőzzel érik el. Csőhálózat juttatja el a gőzt a pakura réteg aljára. A csőhálózat szerelését Wigmann Árpád és brigádja végezte el. Hogyan lehetne a folyékony pakurából szilárd fűtőanyagot készíteni? Ezt a kérdést vizsgálják a MÁV kísérleti laboratóriumában Sípos György, Böröcz István és Somlai Tibor mérnökök. A pakurát tőzeggel és szénporral keverik, hogy így magas fűtőértékű és mozdonytüzelésre is alkalmas műszenet nyerjenek. A kísérleti anyag fűtőértékét kalorimetrikus méréssel vizsgálják. Az ellenőrző műszer négyezer-ötszáz kalóriát mutat. Az eredmény a kísérlet sikerét igazolja. A nagy mennyiségben történő gyártáshoz az építkezéseknél alkalmazott betonkeverő gépeket használják fel. A keverőben egyesítik a szénport és a tőzeget a folyékony pakurával. A műszéngyártás folyamatos, nagyüzemi megszervezését Sárközi György Kossuth-díjas főmérnök végezte el. Sok száz tonna műszén hagyja el naponta a zalaegerszegi telepet, hogy új, magas kalóriájú fűtőanyaggal lássa el a mozdonyokat.

Kivonatos leírás: Olajmező képe pakura-tavakkal. Hőmérő képe, majd a mozdonyokból átalakított gőzgép látható. Fortyogó pakura-tó. Laborban mérnökök dolgoznak, keverik a pakurát tőzeggel. Laboratóriumi mérések, a mérnökök elégedettek. Gyártási képek: egy betonkeverőbe töltik a pakurát, majd a kész anyagot vagonokba töltik. Sárközi György portré. Műszén a vagonokban, majd egy vasúti fűtőház látható, ahol műszént lapátolnak a mozdonyokba. Induló mozdony.