Elhangzó szöveg: Szép hazánk festői vidéke Szigetköz. A Duna mentén épült az egykori halászfalucska, Ásványráró. A Fő utcán találkoztunk Nagy Lajossal, az ásványrárói termelőszövetkezet egyik tagjával. Hazafelé tartott. Kocsiján 14 mázsa búzát vitt haza előlegként. Alig egy éve vályogházak álltak ebben az utcában. Egy éve: Pusztító árvíz tarolt a tájon. Romokba döntötte otthonomat, házamat. Elvitte földemnek minden termését. Akkor azt gondoltam, soha többé nem állunk talpra. De összefogtunk. Beléptem a Szabadság Termelőszövetkezetbe. Az árvíztől megtizedelt állatállomány fejlődni kezdett. Ma már háromszáznál több a birkánk és sok száz baromfival gyarapodott közös vagyonunk. Feleségem a kertészetben dolgozik. Jómagam a szövetkezet sertésgondozója vagyok. Újra felépült házam, szebb a réginél. És nemrégen újabb kívánságunk teljesült. Két kislányunk mellé fiúnk is született.

Kivonatos leírás: A Duna a Szigetközben, a parton libák (nagytotál). Ásványráró látképe (nagytotál). Zsákokkal megrakott lovas szekér halad a település utcáján. Nagy Lajos ül a szekéren (totál, majd közeli). A felépült új házak sora. Archív felvételek az 1954-es - Ásványrárót is elöntő - árvízről. Romba dőlt házak, leomló kémény, elöntött utcák. Lucernát kaszáló férfiak a Szabadság Termelőszövetkezetben. Legelő tehenek, és birkák. Tyúkokat etető asszony. Almát szedő nő (közeli). Nagy Lajos a sertéseket eteti. Disznó (közeli). A lovas szekér befordul az új ház udvarára. Kisbaba cumival a szájában kiságyában a ház udvarán.