Elhangzó szöveg: Már az ókorban élő városlakó rómaiak gondoskodtak egészségük védelméről. Kétezer évvel ezelőtt építették Aquincum területén ezeket az utcai szennyvízcsatornákat. A középkorban az utcára öntötték a szennyvizet. Sok szép föveg, ruha, és az emberek egészsége esett e szokás áldozatául. Az 1800-as évek ismét a csatornázások fejlődését mutatják. A mai Budapest csatornahálózata már korszerű világvárosra utal. A munkásterületek csatornázását azonban a főváros egykori urai elhanyagolták. Most a fővárosi tanács a peremvárosokat is korszerűen csatornázza. De látogassunk el Budapest alá, a csatornahálózatba. A Fővárosi Csatornázási Művek ellenőrző brigádja megkezdi a műszakot. Feladatuk az, hogy megvizsgálják nincs-e valahol fennakadás. A számtalan főgyűjtő csatorna egyike. Most a Nagykörút alatt járunk. A Soroksári úti végállomásnál a csatorna egész teremmé bővül. Itt szedik ki a lerakodótt iszapot. A szennytől megtisztított vizet motoros szivattyúk nyomják át a Dunába. Budapest csatornáin évenként annyi víz folyik le, mint amennyi víz van a Dunában Újpesttől Csepelig.

Kivonatos leírás: Aquincum: római maradványok. Képek: középkori utcákról és az 1800-ea évekből. Térkép Budapest csatornahálózatáról. Négy férfi lemegy az egyik csatornába, csónakkal járják be a hálózat egy részét. Szennyvíztisztítás, hatalmas szivattyúk. Budapest a Gellért hegyről.