Elhangzó szöveg: Heteken át kutatott az idegenlégió saidai helyőrsége a sivatagban szökevények után, de azok hatan, Knézics József, Gál Szabó András, Kovács János, Lovas Endre, Zsofinyecz Sándor, és Fehér András mégis hazaértek Budapestre és a sajtó képviselői előtt számoltak be másfél év keserveiről. (Lovas:)"A beöltöztetés után Marseille-ben behajóztak bennünket, Afrikában Oránban kötöttünk ki, onnan Sidi Bel Abbés-be, majd Saidába, a kiképzőtelepre szállítottak bennünket." (Zsofinyecz:) "Maskarában tanultam meg az első légiós igazságot. Ottani parancsnokom, Kvarsai Zoltán, volt SS tiszt, mondta: a légiós olyan, mint egy citrom, mikor... mikor jelentkezik, virul, addig csavarják, míg az utolsó cseppjét kiadja, utána pediglen eldobják." (Fehér:) "Jól lehet, tudtuk azt, hogy mivel jár a szökésünk, tudtuk azt, hogy halállal büntetik, mégis első kimenőnket felhasználtuk arra, hogy megszökjünk és a várost az arab negyeden keresztül elhagyva, két napi gyaloglás után találkoztunk az algériai szabadságharcosokkal. Találkozásunk után civil ruhát és élelmet kapva hazasegítettek bennünket." De két és fél ezer magyar fiatal ott szenved még az idegenlégióban úgy, mint Szilágyi Levente. Vajon viszontlátja még az édesanyját?

Kivonatos leírás: Marokkó térképen; légiósok menetelése a sivatagban; a 6 magyar hazatért idegenlégiós; sajtófogadása volt légiós fiatalok megszólalása Szilágyi Levente édesanyja fia fotóját mutatja.