Elhangzó szöveg: Egy kevésbé ismert közép-amerikai országban, a Karib-tenger partján fekvő Hondurasban vagyunk. Az ország fővárosa a 130 ezer lakosú Teguciagalpa. Az utcák forgataga igen színes. A trópusi éghajlatú Honduras lakossága igen kevert. Élnek itt mulattok és meszticek, a maja indiánok leszármazottai, négerek és kreolok, és nem nagy számmal, de fehérek is. A keskeny sikátorokban kereskedők kínálják sokféle és fajta áruikat. Az ország fő mezőgazdasági terméke a banán, amelynek termelésébe az első között van a világon, ezért nevezik a közép-amerikai kis köztársaságokat, így Hondurast is, banánköztársaságoknak. Kötélpályán érkeznek a banánfürtök. Ez a gyümölcs adja Honduras kivitelének mintegy kétharmadát. Az ültetvényeken zölden szüretelik a termést, és habgumival bélelt kocsikon szállítják a csomagolóhelyekre, hogy a legkisebb zúzódástól is megvédjék az értékes gyümölcsöt. Szállítás előtt minden egyes banánfüzért fertőtlenítenek, majd csomagolják, és 47 országba exportálják.

Kivonatos leírás: A főváros: Teguciagalpa. Utcaképek, forgalom, paloták, sikátorok, kunyhók. Piac. Banánszüret – rakodják, fertőtlenítik, csomagolják a gyümölcsöket.