Elhangzó szöveg: Így tárul a repülőgép utasa elé a világ egyik legjelentősebb vízi útja, a Szuezi-csatorna. Amikor ezek a felvételek készültek, 1960-ban éppen csendes arcát mutatta a csatorna, amelynek regényes történetét Ahmed Hanno, az első egyiptomi révkalauz mondta el: "Vízválasztó ez a csatorna, a szó szoros értelmében a két nagy földrész, Ázsia és Afrika között, s e vízen olaj úszik, évente 15 ezer tartályhajó gyomrában." A 167-km-es vízi út, amely összeköti a Földközi- és Vörös-tengert, az India felé tartóknak megtakarítja Afrika körülhajózását. Több ősi elődje volt már a csatornának. Az első az időszámitásunk előtti XV. században épült. Milliók verejtéke, vére öntözte a homokot, de a medret mindannyiszor betemették a szélviharok, a földrengések. A legújabb korban, 1859-ben francia kezdeményezésre kezdődtek újra a munkálatok. Port Said és Szuez között Lesseps Ferdinánd mérnök irányításával tíz év után, 1869 november 17-én került sor az ünnepélyes megnyitóra. Anglia 1882-ben koholt ürüggyel csapatokat tett partra Egyiptomban, megszállta az országot. Háromnegyed évszázadon át ők voltak urai a csatornának is, amelyet már független Egyiptom 1956 nyarán államosított. Az angolok még az év októberében francia és izraeli csapatokkal együtt támadtak Egyiptomra. A szovjet figyelmeztetés, és az ENSZ akkor meghátrálása kényszeritette őket. Alig több mint egy évtized múlva a térség újabb agresszió színhelye lett. A tűzszüneti egyezmény ellenére is minduntalan fellángoló csatározások miatt leállt a közlekedés a csatornán. A veszteglésre ítélt hajók fedélzetein több mint két esztendeje igyekszik unalmát űzni a legénység. Századik születésnapján újra forró napokat él át a Szuezi-csatorna.

Kivonatos leírás: