Elhangzó szöveg: A Tátra egyik bejáratát jelzi az a fémszobor, amely egyúttal felszabadulási emlékmű is. Tátrafüreden már leesett, sőt nagyrészt el is olvadt az első hó. Őszi hangulat a fenyvesek közt. Nem mindennapi kép Poprád felől. A kisváros új házsorai felett magasodnak a Tátra csúcsai. Fenyőerdők közt utazunk tovább dél felé. A Sztratena völgyében, az Alacsony Tátra egyik legfestőibb tája tárul elénk. A község temploma és egy jellegzetes szlovák ház. Újra szép őszi táj. Hegyet-völgyet egyszerre látni, lent a völgyben meddőhányó, távolabb kis tavacska. A község neve Dobsina. Felülről, az országútról ilyen a város, Rimaszombat. A főtérre érkezünk. Mindenütt a 700-as számmal találkozunk. A város most ünnepli hétszázadik születésnapját. A négyszögletes alakú főtér házai. A régi városháza. A gótikus alapzatú, copfstílusú plébániatemplom a főtér közepén kétszáz éves. A város jeles szülöttei közül Ferenczy István szobra a református püspöki templom oldalán. Ugyancsak a főtéren Blaha Lujza kissé elhanyagolt mellszobra. A régi vármegyeháza előtt. A város a felszabadulás óta iparosodott, a lakosság megkétszereződött. Itt is gond a lakás. A Rima patak egyik partján még a vénséges házacskák, a másik parton meg egymásután születnek az új nyolc-tízemeletes lakóházak.

Kivonatos leírás: