Inzertszöveg:
Nápolyban (Fehéri Tamás)
Elhangzó szöveg:
Az útikalauz szerint Nápoly a világ legszebb fekvésű városa. A látvány valóban igazolja ezt az állítást. Olaszország harmadik lenagyobb városának fő vonzereje: festői környezete és a tenger. Kikötőjéből a sok hajó messzi vizekre, sok meg a közeli kirándulóhelyekre indul. Nápoly vonzereje a történelmi múlt megannyi emléke is, köztük a Castel dellOvo, a nyolcszáz éves várbörtön, amely ma is ősi rendeltetését tölti be. Csak tisztes távolból szemlélhető. Annál többen látogatják a Palazzo Realét, az egykori királyi palotát. Gazdagon díszített termei letűnt korszakok uralkodó családjainak pompakedvét tükrözik. A díszes trónszék már csak múzeumi tárgy. A Castel Nuovo története az Anjouk korába vezet, az 1300-as évekbe. A történelmi falak szomszédságában modern világváros élete lüktet, a félelmetes autórengetegben szentképek védelmét igényelve. A sugárutaktól alig néhány percnyire, mintha neorealista olasz film díszletébe csöppenne az ember. Ezekben a napokban Nápoly magyar eseményeknek is színhelye. A szakszervezeti mozik filmjeinket mutatják be. Magyar esemény vezet el a klasszicista vonalú Pignatelli villába is. A múltszázad elején épült fényűző kastély földszinti termei megőrizték eredeti rendeltetésüket, gazdag berendezésüket. Az újabban múzeummá átalakított emeleti termekben most magyar képzőművészeti kiállítás nyílt modern grafikákból és kisplasztikákból. A kiállított művek a legutóbbi években születtek. A közös, humanista tartalom mellett a legkülönbözőbb stílusirányzatokat képviselik. A faunt ábrázoló szobor kétezer esztendővel idősebb előbb látott társainál. Pompeiben vagyunk, ott, ahová Nápoly minden turistája ellátogat, hiszen alig félórányi autóút a távolság. A lávába dermedt és azóta kiásott romok kedvelt fotótémái a látogatóknak, akik közül többen az ősi romok tetejét is megmásszák egy-egy érdekesnek vélt felvétel kedvéért. A Vezúv emlékezetes kitörése 79-ben hét méteres lávaheggyel pusztította el a húszezres lakosú virágzó várost. A lávaréteg őrizte meg számunkra az egykori élet megannyi maradványát, köztük a lakóházakat is. Íme, a Casa degli Amorini Dorati, a legjobban konzervált pompeji épület. Az átrium közepén a jellegzetes világítónyilás, s a szobák falán az egykori festmények. Épen maradt a fürdőépület szobrokkal övezett pihenőcsarnoka is. És végül az élőlények. A kutya és az ember. Az ő kínszenvedésüket is megőrizte a forró láva, amely kétezer évvel ezelőtt a Vezúvból zúdult alá.
Kivonatos leírás:
Kapcsolódó témák:
-
Szakmai címkék:
-
Kapcsolódó helyek:
-
Személyek:
-
Nyelv:magyar
Kiadó:Budapest Filmstúdió
Azonosító:MFH_1971_41-04