Elhangzó szöveg: Az egykori kiskun kapitányok székhelye: Kiskunhalas. Az egyetlen város a ritka településű déli részen, a Duna-Tisza közén. Lakóinak száma lassan megközelíti a negyvenezret. A település már sok évszázados, de igazi, várossá csupán az utóbbi évtizedekben vált. Azóta a Kiskunság egyik kereskedelmi, ipari és kulturális gócpontja. Természetesen nem az ősi szélmalom az egyetlen, ami a múltra emlékeztet. A nagy kiterjedésű város egyes részei még ma is őrzik a 100-200 év előtti arculatot. Kiskunhalasnak széles a határa és hatalmas a tanyavilága. Az itteni homokban nemcsak a nyárfa, az akácfa és a szőlő eresztett gyökeret, hanem maga az ember is. Az öregebbek még ugyanúgy birkóznak a sivár homokkal, mint őseik. A szövetkezeti összefogás segítségével mégis jobban élnek. De a fiatalokat már nem vonzza a sivár, szél kavarta homok mezőgazdasága. Az ő munkába állásuk tette lehetővé a város ipari fejlődését. Így zömmel fiatalok dolgoznak a városba települt üzemekben. A város nevét a Kiskunságon és az országhatáron túl is ismerik. A kiskunhalasi asszonyok végtelen türelme, ügyessége és művészete révén a halasi csipke világhírt szerzett a városnak.

Kivonatos leírás: